II. világháború - Tények, Képek, Adatok - Az autópályaépítő Hitler mítosza
„A történelmet a győztesek írják.” - Winston Churchill

II. világháború - masodikvh.hu

Az autópályaépítő Hitler mítosza

Sokan még mindig azt hiszik, hogy a nácik "találták fel" az autópályát, a híres autobahnt, s az építkezéseknek köszönhetően lényegében felszámolták a tömeges munkanélküliséget Németországban. Ez azonban pusztán történelmi fikció.

37193

Adolf Hitler ásóval a kezében a földet túrja, miközben egyik katonája mellette áll, és büszkén fotózza a dicsfényben sütkérező, örömittas Führert. A kép a német autópálya, azaz a híres autobahn egyik újabb szakaszának első kapavágásait örökítette meg. A maga idejében archetipikusnak számító fotográfia egész Németországot bejárta, különösen azokban a régiókban, ahol a Reichsautobahn csak ímmel-ámmal épült.

A gondosan manipulált propagandakép egyetlen célt szolgált: hirdetni a birodalom teljes területén, hogy az autópályák építése megkezdődött, a gazdaság dübörög, s egyre több embernek van munkája. Ha egy új útszakasz épült, azt minden esetben világgá kürtölték és a legapróbb részletekig dokumentálták, s fényes ünnepségeket szerveztek minden, a forgalomnak átadott út elkészülte után.

Pedig pár évvel korábban a nemzetiszocialisták (NSDAP) – a német kommunistákkal karöltve – még minden erejüket arra fordították, hogy szabotálják a kizárólag autók közlekedésére szolgáló utak megépítését. A jól ismert náci érvelés szerint ezek a betonutak kizárólag a gazdag arisztokraták és a zsidó kapitalisták érdekeit szolgálják. Csak 1933-as hatalomra kerülésük idején döbbentek rá, hogy az autobahnokat politikai célokra lehet felhasználni.

1929-ig a gazdasági krízis és a tőkehiány miatt lehetetlen vállalkozásnak tűnt akár csak egyetlen kilométernyi autópálya megépítése. Németországot a tömeges munkanélküliség, a gazdaságot megfojtó hiperinfláció és az első világháborús jóvátételi kötelezettség elviselhetetlen terhe sújtotta. Köln polgármestere, Konrad Adenauer volt az, akinek sikerült az első autópálya megépítéséhez pénzt előteremtenie – ma ez A555 néven ismert és Köln és Bonn között fut. Az útszakasz 20 kilométer hosszú volt, s 120 kilométer/órás sebességkorlátozást vezettek be rajta; szinte teljesen feleslegesen, hiszen akkoriban a német négykerekűek alig 60 km/órás sebességgel "száguldoztak".

Röviddel az után, hogy a nácik hatalomra kerültek, a kölni autópályát hivatalosan „országútra” fokozták le, a nácik ugyanis maguk akartak politikai előnyt kovácsolni az első autópálya megnyitásából. 1926-ban lobbicsoport alakult, amely egy, Hamburg városát Frankfurt am Mainon keresztül a svájci Bázellel összekötő autópálya megépítését szorgalmazta. A nácik kezdetben elutasították a városok kezdőbetűi után csak „HaFraBa”-nak nevezett tervet, de amikor Hitler hatalomra került, a Führer átvette a javaslat néhány elemét, a szervezet nevét pedig Szövetség a Reichsautobahnok Előkészületeire módosította.

auto

Akkoriban csak kevesen engedhettek meg maguknak saját autót, ezért a náci vezetés teljes mobilitást ígért az embereknek – kivétel nélkül mindenkinek. Ebből az elhatározásból született meg a német népautó, a Volkswagen, majd ezt követte a német vasúttársaság által indított omnibusz-szolgáltatás.

A cél az volt, hogy minden évben ezer kilométer új autópálya épüljön. Azzal számoltak, hogy a hatalmas építkezés legalább 600 ezer munkanélkülinek ad átmenetileg munkát, a valóság azonban kijózanító volt: még az autobahn-boom csúcsra járatásakor is legfeljebb 120 ezren dolgoztak az iparban. Maga az építkezés ráadásul minden volt, csak nem a munkanélküliek régóta várt, beteljesülő álma: éhínség, halálesetek és sztrájkok övezték a munkát, erről azonban a közvélemény semmit nem tudott.

Végül nem az autópálya-építés, hanem a náci fegyverprogram volt az, ami lényegesen csökkentette a munkanélküliséget Németországban. A második világháború éveiben egyre több hadifoglyot és zsidó munkaszolgálatost küldtek az építkezésekre, de 1941-re így is csak 3800 kilométer autobahnt tudtak átadni a forgalomnak, azaz a tervezett hossz felét. 1941 és 1942 között az autópálya-építés gyakorlatilag szünetelt, 1943-ben pedig a kis autóforgalom miatt a kerékpárosok előtt is megnyitották a sztrádákat.

Forrás: Múlt-kor

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább