„Az egyetlen dolog, amitől félnünk kell, az maga a félelem." - Franklin D. Roosevelt

II. világháború - masodikvh.hu

A farkas berlini barlangjában: a náci Olimpia-kolosszus

A 2012-es londoni Nyári Olimpiai Játékok kapcsán egy apró sorozatban idézzük fel a diktatúrák (Harmadik Birodalom, Szovjetunió stb.) által rendezett sportjátékokat. Az első állomásunk az 1936-os berlini.

1
Az 1936-os berlini Olimpiai Stadion (Grafika: Falanszter.blog.hu)

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) az 1931-es barcelonai ülésszakán döntötte el, hogy a XI. Nyári Olimpiai Játékok rendezési jogát Berlinnek adja. A zömmel angol és francia tagokból álló testület két ok miatt döntött a Spree völgyében fekvő város mellett. Egyrészt a bizottság „kompenzálni szerette volna a németeket azokért a sérelmeikért”, amelyeket az antant hatalmak (a versailles-i békediktátum alapján) 12 éven keresztül okoztak az ország gazdaságának; másrészt a testület 1916-ban eleve Berlinnek ítélte a (világháború miatt elmaradt) nemzetközi sportünnepély rendezési jogát.

A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) 1933-as hatalomra jutását követően azonban a NOB komolyan elgondolkodott, hogy más nemzetnek adja át a dzsembori szervezési lehetőségét. Dr. Wilhelm Frick birodalmi belügyminiszter a kormány bécsi ülését követően azonban rögtön táviratban értesítette a bizottság képviselőit: „A Hitler-kormány nemcsak az olimpiai szabályzatot fogja majd tiszteletben tartani, hanem a nürnbergi törvények alapján a német származású üldözöttek részére is lehetővé teszi a játékokon való részvételt.” A nyilatkozat megtette a hatását. A NOB meghagyta Berlinnek az 1936-os Olimpia rendezési jogát.

2

Az Olimpiai Stadion

Akárcsak az 1916-os VI. Olimpia esetében, a kormány a rendezvény épületeit a főváros északnyugati peremén, Grunewald (ma Westend városrész) kies lankáin kívánta felépíttetni. A döntés logikusnak ígérkezett, hiszen Otto March 1907-es, majd 1909-es tervei alapján, 1913-ban itt került átadásra az akkor elmaradt világsportesemény lóversenypályája, illetve egy 30 ezer férőhelyes atlétikai stadion is; amelyeket érdekes mód összekötöttek egy csak a császári udvar által használható széles alagúttal is. A náci állam sokáig úgy gondolkodott, hogy az építész után csak Kis Marchhofnak nevezett létesítmény - némi felújítás után-, teljesen meg fog felelni a XI. Nyári Olimpiai Játékok színterének is, ám a Führer úgy vélte, hogy egy új, sokkal nagyobb méretű stadion jobban reprezentálhatná a Harmadik Birodalom nagyságát és erejét, mint a régi császári időket felidéző. Az új „Német Stadion” tervezését, Otto March (1845-1913) szintén építész végzettségű fiaira, Werner Marchra (1894-1976) és Walter Marchra(1898-1969) bízta a kormány, akik 1930-ban mutatták be a kormánynak a több épületből álló Birodalmi Sportpályára (Reichssportfeld) keresztelt felvonulási terület impozáns terveit.

3
A berlini Olimpiai Stadion alatti Alagút bejárata, illetve a Frank-Sváb, illetve a Fríz-Szász tornyok(Fotó:Akpool.de)

A berlini olimpiai sporttér központi építészeti eleme az új, vasbeton merevítésű, 18 ezer brandenburgi mészkőlappal beborított Grunewald Stadion lett. Az épület szellemi előképe nemcsak a római Colosseum, hanem a modernebb felfogásban átgondolt, 1923-ban átadott Los Angelesi Memorial Coliseum versenypálya is volt. A Werner March tervezte nyitott komplexum kelet-nyugati hosszát 304 méterben, az észak-déli kiterjedését pedig 231 méterben határozták meg. Mivel az építész a lelátó alsó gyűrűjét a földbe süllyesztette, a felső gyűrű magasságát pedig 16,50 méterben határozta meg-, így az ovális alakú, lépcsőzetesen kiképzett nézőtéren 100 ezer embernek tudtak ülőhelyt kialakítani. (A 2000-től 2004-ig tartó pragmatikus elvek mentén történő átalakítás után a Gerkan, Marg und Partner építésziroda ezt a férőhelyszámot 74.500-ra csökkentette le.) A stadion ovális „térfalát” csak egy „apró” bevágás szakította ketté. Erre a bemetszésre nemcsak az olimpiai láng „központi” elhelyezése miatt volt szükség, hanem mert itt húzódott, a March által megtartani kívánt alagút déli szakasza is, amely lapos boltozata egyébként statikailag nem tartotta volna meg a stadion külső, tornácosan kiképzett oszlopsorát, illetve belső kiképzésű pilléreit sem.

4
Az
olimpiai láng helye a z 1936-os berlini Olimpián. A háttérben a "Lóvezető" szobor és a Harangtorony látható. Kép: Falanszter.blog.hu

A tervező arra is gondolt, hogy a stadion nyugati területe alatt futó járatból szintén megközelíthetővé legyen a komplexum déli részén kiképzett, Pierre de Coubertinről (1863-1937)elnevezett csarnok, illetve  az abból nyíló, részlegesen fedett VIP-páholy (Ehrenbereich) is. Az újkori olimpiai játékok megálmodójának szentelt terembe több bronzból készült domborművet is elhelyeztetett a náci párt. Coubertin arcképmása mellett itt kapott helyt a zsidó származású dr. Theodor Lewald (1860-1947) plakettje is, aki egyébként a XI. (Berlini) Olimpiai Játékok Szervező Bizottságának elnöke volt 1933-as lemondatásáig, illetve Ernst Curtius (1814-1896) régész portréja is, aki 1875-tól 1881-ig vezette az ókori Olimpiában a Német Császárság számára is kiemelkedően fontos régészeti ásatásokat.

5

6

Tornyok, kapuk, terek és szobrok

Náci elképzelés szerint, míg az olimpiai stadion az „egységbe forrt Germán korpuszt” testesítette meg, addig az ovális alakú műtárgy köré háromszög alakban párosával felállított hat torony a nagyobb német törzseket (porosz, bajor, frank, sváb, fríz, szász) jelenítette meg. A stadion keleti oldalán kiképzett főbejárat mellé így a két legnépesebb, és Európa történelmére legnagyobb történelmi hatást gyakorolt Porosz- és Bajorországot jelképező tornyok kerültek. Az egyenként 35 méter magas, rendkívül keskeny szögletes tornyoknak az előbb említett szimbolikán kívül több gyakorlati hasznuk is volt: nemcsak logisztikai ellenőrzőpontokként „terelgették” a nézőket a stadion körül, hanem reflektorállványként a sportközpont külső megvilágítását is biztosították; illetve biztos totálplán felvételi helyeket nyújtottak Leni Riefenstahl (1902-2003) rendezőnő operatőrseregének.

Mivel Werner March a Porosz és a Bajor tornyokat szánta a komplexum főbejáratának, így a két vertikális tengely között képezték ki a mélységében háromszorosan tagolt Olimpiai Kaput is. Ez az 1934-1936 kivitelezett műtárgy nemcsak összekötötte, hanem jelképesen el is választotta egymástól a sportkomplexumot és a Reichssportfeldre keresztelt Alfred Grenander (1863-1931) tervezte, 1929-ben átadott metróvégállomástól idáig elnyúló Olimpia teret. Felsőbb utasításra Werner March építész egyébként a nyújtott trapéz formájú Olimpiai teret úgy tervezte meg, hogy a földalattiból kiszálló szurkolót „teátrálisan lenyűgözze” a perspektivikusan elé tornyosuló stadion sziluettje. Ezt a „hatást” több egyszerű mérnöki megoldással érték el: Egyrészt a 410 méter hosszú tér keleti szélességét 130 méterben, a nyugatit pedig 100 méterben határozták meg, másrészt pedig a földalatti megállójából a stadion felé haladva, a tér járószintjét fokozatosan emelkedővé képezték ki. (A placc keleti és nyugati pontja közötti magassági differencia 7 méteres volt.) Persze ezt az „építészeti színpadiasságot” nemcsak a fokozatosan szűkülő és emelkedő térkiképzéssel érték el, hanem a Friedrich Heinrich Wiepking-Jürgensmanns (1891-1973) kertépítész telepítette, „vizuálisan csalókán fazonírozott” hársfasorokkal és lobogóerdőkkel is.

7
Parkoló az Olimpia tér mellett (Fotó: Bundesarchiv.de)

A 2,20 méter magas Olimpiai Kapun belépve rögtön jobboldalt állt az 1936-ban felszentelt úgynevezett Podbielski tölgy, amelyet Viktor von Podbielski (1844-1916) az Olimpiai Játékok Német Birodalmi Bizottságának (DROS) elnöke (1909-1916) után neveztek el. Az egykori sportdiplomata köré épített kultusznak nagy szerepet szántak a XI. Nyári Olimpiai Játékok alatt, hiszen a lengyel származású gróf elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy az első világháború miatt eltörölt 1916-os VI. Nyári Olimpiai Játékok szervezési jogát Berlin 1912-ben megkaphassa. Podbielski „kultusza” egyébként nem csak abban merült ki a nemzeti szocialista szervezésű játékok alatt, hogy minden győztes sportoló ennek a tölgyfának a leveleiből készített győzelmi koszorút kapott aranyérme mellé; hanem abban is, hogy a Napóleon elleni felszabadító háborúk alatt német nemzeti szimbólummá előrelépő tölgyfára utalva-, a dobogóra álló atléták egy-egy tölgyfacsemetét is kapjanak. (A néhai sportdiplomatát megmintázó bronzreliefet csak 1967-ben adták át.)

8
A
nyújtott trapéz alakú Olimpia tér és az előtérben felállított Porosz- és Bajor tornyok (Fotó: Falanszter.blog.hu)

9
A
Porosz- és a Bajor torony az Olimpiai Stadion előtt (Fotó: Berliner-unterwelte.de)

Az Olimpiai Stadiontól nyugatra állt a korábban már említett Frank és Sváb, illetve a Fríz és a Szász tornyok. Ezek a párosával emelt vertikális „jelzőfények” a hatalmas sportpályától keletre felállított Porosz és Bajor tornyok nyugati ellenpólusai voltak. A hasonló funkciókkal ellátott 35 méteres „oszlopokat” egyébként azért rendezték el ebben a háromszög alakban, hogy ez által is jobban utalhassanak a nácik által kiemelt rendezvényhelyszínként kezelt, Kelet-Poroszországban 1934-ben felállított tannenbergi Hindenburg-emlékműre. A frank-sváb, illetve a fríz-szász toronypárok között feszült a 25 méter széles, 2,20 méter magas mészkőből emelt Marathon Kapu.

10
A
tannebergi Hindeburg emlékmű (Fotó:Preussen-chronik.de)

Annak ellenére, hogy a főkapukat leginkább a kelet- (Olimpia) nyugati (Marathon) tengely mentén képezték ki, a Stadion déli oldalán is átadásra került egy kisebb áteresztő képességű kapu „Déli” néven. Ennek a pragmatikus építészeti elgondolásnak köszönhetően így a hatalmas méretű szobrokat a komplexum észak-déli tengelye mentén avathatták fel. 1936-ban került le a lepel a Stadion északi oldalán a Karl Albiker (1878-1961) mészkőből mintázta „Stafétafutók” szoborcsoportjáról, amely a posztamenssel együtt 7,35 méteres volt. A jelenlegi művészettörténeti leírások szerint a váltófutókat ábrázoló kompozíció nem sportolókat, hanem heroikus arckifejezéssel megmintázott „meztelen árja katonákat” ábrázolt. A Stadion déli oldalán a „Diszkoszvetők” szobra került elhelyezésre, amely szintén Karl Albiker alkotása volt. Az ugyancsak meztelen férfiakat ábrázoló képzőművészeti alkotás legszembetűnőbb része, hogy nem a sportág klasszikus, ókori görög ábrázolásmódját vette alapul, hanem azt a „fegyelmezett és szigorú statikusságot”, amelyben ismét a Harmadik Birodalom militarizmusa érhető tetten.

11
A "Stafétafutók" szobra (Fotó: Bundesarchiv.de)

Virtuális sétánkat innen folytatjuk tovább

Írta: Jamrik Levente

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább