„Ennyire még soha nem álltak úgy a dolgok a történelem során, mint most." - Dwight D. Eisenhower

Második világháború

patreon reklamTámogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. 

Légoltalom Magyarországon a II. világháború alatt

1A Légoltalmi Liga Kitűzője

Az I. világháború lezárásakor, a katonai vezetők és szakemberek túlnyomó többsége úgy vélte, hogy egy esetleges következő háború megnyerésének leggyorsabb útja a levegőbe vezet, ahol bombázó- és vadászrepülőgépek bevetésével kényszeríthetik térdre az ellenséget. Az 1920-as, 1930-as évek során újra és újra felbukkan a katonai szakírók cikkeiben a légierő bevetésének kérdése, mint stratégiai előnyt jelentő „csodafegyver” használata, legyen szó ipari, vagy katonai célpontok bombázásáról, vagy ejtőernyős és légiszállítású csapatok bevetéséről taktikai, vagy stratégiai előny megszerzése céljából, akár mélyen az ellenség hátában.

Természetesen ez az irányvonal maga után vonta a légitámadások minden formájának kivédésére adott katonai válasz, a légvédelem, mint önálló fegyvernem megszületését is. Így tulajdonképpen a légitámadások elleni védekezés legfőképp katonai feladatként jelenik meg a nemzetközi köztudatban. Jó ideig hazai körökben is pusztán katonai kérdésként kezelik a légiveszélyt, és a rá adandó választ, ám ezen a hozzáálláson gyorsan változtatott az a tudat, hogy a Magyar Királyság a trianoni békediktátum értelmében nem rendelkezhetett semmiféle légierővel, vagy légvédelmi csapatokkal és komolyabb légelhárító tüzérséggel. Hovatovább a szomszédos, úgynevezett „kisantant-államok” (Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia) összesített repülőgépparkja 3000 körüli első- és másodvonalbeli katonai és katonai célra felhasználható polgári forgalomban lévő repülőgépet vonultathatott fel. Emellett a területileg csökkent országot észak-déli irányban 30 perc, kelet-nyugati irányban pedig 90 perc alatt lehetett átrepülni határtól-határig. Ezek az egyenlőtlen erőviszonyok a magyar hatóságok figyelmét sem kerülték el, így két úton is igyekeztek választ találni a reális fenyegetésre. Ennek egyik részét a Magyar Királyi Légierő titkos fejlesztése (Légügyi Hivatal –Lü. H. fedőnév alatt) tette ki, hiszen egy korabeli kiadvány szellemében: „A leghasznosabb légvédelmi eszköz a bombázógép, mert csak az tudja az ellenséges bombázógépeket még a támadás előtt elpusztítani a repülőgépvárakban, a repülőtereken.”másik részét pedig a polgári légoltalom fejlesztése jelentette.

2A csehszlovák (bal), a jugoszláv (közép) és a román (jobb) légierők minimális és közepes hatótávolsága az 1930-as években a magyar légtérben (vörös pontok: kiemelten fontos ipari létesítmények fekete pontok: határhoz közeli repülőterek)

A légoltalom céljai a polgári lakosság felkészítése az országot érő légitámadások során követendő magatartásra, az emberéletek megóvása, az ipari, infrastrukturális és kulturális értékek védelme a bombázások alatt, valamint a bombatámadások következtében felmerülő kármentesítési munkák elvégzése. Ezeket a feladatokat Magyarországon a Légoltalmi Liga látta el, a Honvédelmi Minisztérium alá tartozó Országos Légvédelmi Parancsnokság felügyeletével.

A légoltalommal foglalkozó törvényi szabályozások közül kiemelkedő fontosságú az első, az 1935. évi XII. törvénycikk, a légvédelemről szóló kerettörvény, mely kimondja, hogy légoltalmi szolgálatra köteles minden 14 és 60 év közötti magyar állampolgárságú férfi és nő. Ezt a korhatárt 1939-ben 14 és 70 év közötti magyar állampolgárságú férfiak és nők körére bővítették. Továbbá rendelkezik az érintett korosztály kiképzéséről is, melyet úgy ütemeztek, hogy lehetőleg minél kevésbé hátráltassák a behívottakat a polgári foglalkozásukban, és minél hatékonyabban felkészítsék a résztvevőket a lakóhelyükön a szabad idejükben végzendő légoltalmi feladatok ellátására. A törvénycikk emellett 2 hónapos, hadihelyzetben pedig 6 hónapos elzárással rendeli büntetni a légoltalmi kiképzésekről és szolgálatról való elmaradást, melyet katonai vezetés (az Országos Légvédelmi Parancsnokság) alatt végzett munkaként nevez meg. Készültek továbbá rendeletek, melyek a lakóházak légoltalmával foglalkoztak, és melyek megszabták, hogy az új építésű házaknak saját kiépített légópincével, míg a régebbieknek pincékből szakemberek bevonásával átalakított óvóhelyekkel kell rendelkezniük. Az átalakítások költségei egyéni elbírálás alapján oszlottak meg az önkormányzat, a Légoltalmi Liga adományokból befolyó pénzalapja, és a lakóházak saját költségvetése között.

Ezeken az óvóhelyeken a felszerelést az elsősegélyládán kívül pár (legfeljebb 8-10 darab) konzerv, fél tucat gyertya, oltóhomok, valamint 20-30 személyenként egy szükségárnyékszék (vödör, vagy faláda) alkotta. A sors iróniája, hogy Budapest ostromát ebben a környezetben, pár napra elegendő tartalék mellett, sokszor jóval az engedélyezett legfeljebb 60 fős létszám felett élte át rengeteg fővárosi család 1944-45 telén.

A Légoltalmi Liga társadalmi szervezet 1937. december 5-én alakult meg ünnepélyes keretek között Budapesten. Első ügyvezető elnöke Petróczy István repülő ezredes, az első magyar pilóta, és a repüléstechnikai úttörő volt. A Liga fő feladata az ország közigazgatási területén belül a polgári lakosság mozgósítása és tájékoztatása volt légoltalmi ügyekben. Szorosan együttműködött a Belügyminisztériummal, és a tűzoltósággal. Saját újságot jelentetett meg „Riadó!” címmel, és kiadványok, kézikönyvek tömegével igyekezett segíteni a polgári légoltalmi törekvéseket.

3A Légoltalmi Liga kitöltetlen budapesti igazolványa 1937-ből (a szerző gyűjteményéből)

A Légoltalmi Liga megalakulása után nem sokkal országos felvilágosító körútra indult. Már 1937-ben általános- és középiskolai tankönyveket adtak ki légoltalmi témakörben, melyek felkészítették a tanulókat a riadók kezelésére. egy évvel később a fakultatív képzésből kötelező iskolai tananyag lesz. Az igazi felkészülés azonban 1939-ben kezdődik meg, amikor kiépült az országos Légoltalmi Liga rendszere, melyet a fővárosban a rendőrfőkapitány, a megyei jogú városokban a megyei rendőrkapitányok és a polgármesterek, egyéb településeken a rendőri kirendeltségek, illetve ha ilyenek nem léteztek, a községi jegyzők vezettek. Az ő feladatuk volt a Légoltalmi Liga helyi csoportjának megszervezése és vezetése, a helyi légoltalmi terv kidolgozása, a légoltalmi szolgálatot teljesítők kiképzése és felszerelése, valamint a légoltalmi, tűz- és gázvédelmi rendszabályok betartatása. Az ő vezetésük alá tartoztak a légoltalmi segédosztagok, melyeket LÉGO feliratú karszalagokkal, beosztásukat jelölő fém kitűzőkkel, a honvédségnél rendszeresített 35M rohamsisakok „Légo.” változatával szereltek fel munkavédelmi sisakként.

435M/B légoltalmi sisak, a jól látható alumínium sisaktaraj és a párnázott bélés is mutatja munkavédelmi jellegét. (a szerző gyűjteményéből)

Ezeket a segédosztagokat a bombatámadásokkal összefüggésben felmerülő feladatukat végző hivatásos szervek (rendőrség, tűzoltóság, mentőszolgálatok és légvédelmi csapatok) támogatására, valamint a légoltalommal összefüggő feladatok önálló elvégzésére képezték ki. Az ilyen segédosztagok segédrendőrökből, segédtűzoltókból, gázvédelmi, egészségügyi, légoltalmi figyelő, és légoltalmi riasztó, elsötétítő, és műszaki helyreállító (légoltalmi munkaszolgálatos) képzettségű férfiakból és nőkből álltak. A légoltalmi szolgálatot teljesítő egyéneket igyekeztek polgári képzettségüknek megfelelő beosztásban alkalmazni, ezzel is rövidítve az átképzésük időtartamát. Ezeket a feladatokat és feladatköröket összefoglaló nevükön a hatósági légoltalom feladatkörébe sorolták.

5A Légoltalmi Liga feladatait bemutató korabeli ábra

Ebben az évben kezdődött meg a lakosság önvédelmi felkészítése is a Légoltalmi Liga által rendezett gyakorlatokon, melyeken a légoltalmi szolgálatot ellátó személyek is gyakorolhatták feladatuk végrehajtását. A legfiatalabbakat országos turnéra induló zenés „Légoltalmi Bábjátékkal” nevelték a helyes viselkedésre veszélyhezetben, melyben Légvédelmi Jóska és Légoltalmi Kati főszereplésével mutatták be a légvédelem és a légoltalom működését és kapcsolatát. Emellett a Légoltalmi Liga országos vándorkiállításon mutatta be feladatát, felszerelését és képességeit, többek között az 1937-es évi Budapesti Nemzetközi Vásáron is.

6A Légoltalmi Liga „Légoltalmi Bábjátékának”épülő színpadja a Budapesti Nemzetközi Vásáron

Hangsúlyozták, hogy a légoltalom legkisebb szervezetszerű egysége a házcsoport, azaz a társasház közössége, így összefogásra és összetartásra ösztönözték az egy épületben lakó családokat. A lakóházakban önvédelmi légoltalmi szolgálatot alakítottak, melyek 40 fős lakóközösségek esetén 9 főből (légoltalmi parancsnok, 2 helyettes és 6 légoltalmi szolgálatos) 40 és 100 fő közötti lakóközösségekben pedig legfeljebb 18 főből álltak, munkájukat összehangolták más lakóházak légoltalmi szolgálataival, ezzel hatékony, önszerveződő légoltalmi mozgalom jött létre, melynek tagjai jól képzett és elhivatott önkéntesek, és profi hivatásos szakemberek voltak.

7Légoltalmi gáz (próba) riadó

Különálló csoportot alkottak az üzemek és ipartelepek, valamint a vasút légoltalmi szolgálatai, melyeket a gyárak, vagy a vasút saját dolgozóiból állítottak ki, és a gyárak légterét biztosító légvédelmi egységekkel közös gyakorlatokon készítették fel a stratégiailag létfontosságú gépsorok, szállítókapacitás és a képzett munkaerő megvédésére. Ezeket a dolgozókat külön légoltalmi illetmény illette meg, míg a hatósági légoltalomban és az önvédelemben részt vevők saját költségükön voltak kötelesek feladatukat teljesíteni.

8Légoltalmi segédtűzoltó munkában (festmény)

1939-ben jelent meg a Légoltalmi Liga „Légoltalmi ABC” című ingyenes kiadványa, melyet az év májusában és októberében is 1-1 millió példányban nyomtattak ki. Ebben a kiadványban leírásra kerültek a légvédelem és a légoltalom feladatai, a légópincék és az óvóhelyek kialakításának módozatai, a gázbiztosítás, az elsötétítés, és a tűzbiztonsági intézkedések végrehajtása, valamint a légoltalmi pincék felszerelését árusító boltok névjegyzéke.

9Légoltalmi ABC, a Légoltalmi Liga ingyenes tájékoztatója 1939 májusából (a szerző gyűjteményéből)

Nagy hangsúlyt fektettek a harci gázok elleni védekezésre, ennek ékes példája az úgynevezett Népgázálarcok bevezetése, melyeket kereken két fillérért lehetett megvenni a kijelölt boltokban. Ennél is messzebb ment a Légoltalmi Liga, amikor gyűjtéseket rendezett, hogy a legszegényebbeknek is jusson a gázálarcokból.

10Segélybélyeg, mellyel a szegények ingyenes gázálarcait támogatták

11Az „N” gázálarcot, vagy Népgázálarcot népszerűsítő plakát

Másik jó példája a gázálarcok népszerűsítésének és a légoltalom ügyének felkarolásának Kaposvár polgármesterének 1936 decemberi akciója, melyben karácsonyra gázálarcokat ajándékozott a város légoltalmi mozgalmában aktívan részt vevő tisztviselőknek és kijelentette: „Akciómmal rá akarom nevelni a város polgárságát arra, hogy a gázálarc viselését ne tartsa tréfának, hanem kényszerű szükségnek. Példát akarok mutatni magam is, a tiszviselőtársaim is a gázálarc használatára. A légvédelmi gyakorlatok alatt a fejünkre húzzuk a gázálarcot, hogy mindenki lássa, nem üres szórakozásról, hanem életbevágóan fontos védekezésről van szó. A mai európai feszültségről van szó. A mai európai feszültség mellett országszerte ki kellene adni a jelszót: karácsonyra mindenki gázálarcot vegyen!

Emellett természetesen a légoltalmi szolgálatot ellátó segédosztagoknak is kiutaltak gázálarcokat, jórészt magyar 34M, vagy olasz T-35 típusúakat. Szerencsére az óvatosságra semmi szükség nem volt, hiszen gáztámadás nem érte országunkat a II. világháború alatt sem.

12Olasz T-35 típusú gázálarc LÉGO feliratú vászon gázálarctokban (a szerző gyűjteményéből)

Ezzel tulajdonképpen 1940-41-re a magyar légoltalom lehetőségeihez képest felkészült feladatának elvégzésére vidéken és a nagyvárosokban egyaránt.

Az első próba elé a Jugoszláviával szembeni fokozódó ellenségeskedés katonai konfliktussá terebélyesedése állította az Országos Légvédelmi Parancsnokságot és a Légoltalmi Ligát.
1941. április 6-án ugyanis a német Wehrmacht magyar területeken áthaladva (az 1940 decembere óta fennálló magyar-jugoszláv örök barátsági szerződés ellenére) támadta meg a németbarát kormányát megbuktató és szétesőben lévő országot, mely támadásba öt nappal később, 1941. április 11-én a Horvát Köztársaság kikiáltásának másnapján a Magyar Királyság is bekapcsolódik, mobilizálva a 3. magyar hadsereg kötelékébe tartozó Gyorshadtestet, és az ejtőernyős csapatokat is, területi revíziós igényeinek további orvoslásának reményében.

1941. április 6-án, vasárnap jelenti be első ízben Bartha Károly honvédelmi miniszter a honi légvédelmi készültség beálltát. Elsőként Budapest légoltalmi parancsnoka Dr. Éliássy Sándor Budapest Székesfőváros rendőrkapitánya intézkedik, és a korabeli újságok tanúsága szerint a rendőrség azonnal kettőzött éjszakai járőrszolgálattal kezdi meg az elsötétítések ellenőrzését. Ezzel párhuzamosan a Légoltalmi Liga is mozgósítja a légoltalmi szolgálatra beosztott cserkészeket, leventéket és segédszolgálatosokat, akik még aznap jelentkeznek is a meghatározott szolgálati helyükön. Itt olvasható a korabeli felhívás:

A főkapitány felhívása

Dr. Éliássy Sándor főkapitány, mint Budapest légoltalmi parancsnoka, az elrendelt légoltalmi készültséggel kapcsolatban felhívja a beosztott légoltalmi segédszolgálatosokat, cserkészeket, leventéket, hogy beosztási helyükön haladéktalanul jelentkezzenek.

Dr. Éliássy Sándor budapesti főkapitány, mint a székesfőváros légoltalmi parancsnoka, felhívja azokat az ingatlantulajdonosokat, akik székesfőváros polgármestere határozatát a szükségóvóhelyek kijelöléséről kézhez kapták, hogy a polgármester határozatában kijelölt pincetereket –addig is,amíg azok megerősítése megtörténhet- a legrövidebb idő alatt ugy tegyék szabaddá, hogy a ház lakói a légvédelmi riadó alatt azt felkereshessék és ott zavartalanul tartózkodhassanak.

Azok az ingatlantulajdonosok, akik a kijelölő határozatot eddig még nem kapták kézhez gondoskodjanak arról, hogy az épület pincéjének vagy más védett részének megfelelő alapterülete a légvédelmi riadó ideje alatt a ház lakóinak rendelkezésére álljon

Ebből a felhívásból, valamint a gyors végrehajtásból is látszik, hogy a Légoltalmi Liga öt év alatt komoly társadalmi szervezetté fejlődött, és a légoltalom ügyét az állampolgárok magukénak is érezték.

13A Légoltalmi Leánygárda egyik gyűlése

A honi légvédelmi készültséget 1941. április 21-én mérsékelték, majd másnap, április 22-én feloldották. Ám a Légoltalmi Liga ezután sem pihent. A szűk két hetes „próbariadó” alatt felmerült hibák kijavításán dolgoztak, szorosabbra fűzték a légoltalmi segédszolgálatot teljesítők és a hivatásos állomány kapcsolatát, továbbá egyre nagyobb arányban vonták be a honvédség légoltalmi alakulatait és munkaszolgálatosait a légoltalom feladatába. Ezek az egységek azonban nem a Légoltalmi Liga kötelékében szolgáltak, hanem mint „légoltalmi szolgálatra vezényelt állomány” működtek. Mint később kiderült, erre az igen komoly felkészülésre nagy szükség is volt, hiszen Bartha miniszter napra pontosan két hónappal később, 1941. június 22-én ismét elrendelte a honi légvédelmi készültséget. Az ok ezúttal igen komoly volt. Németország, az erős szövetséges aznap hajnalban hadüzenet nélkül lerohanta a Szovjetuniót. Bár a Magyar Királyi Honvédség részvételére Németország nem számított ezekben a műveletekben, sőt Moszkva is biztosította a magyar kormányt arról, hogy nincsenek területi követelései a Magyar Királysággal szemben, a hadiállapot beállta csak napok kérdése volt. A lökést 1941. június 26-a, csütörtök adta meg. Ezen a napon két azonosítatlan repülőgép bombázta Munkácsot, valamint légitámadás érte Kassát, Rahónál pedig szintén azonosítatlan repülőgépek géppuskáztak végig vasúti szerelvényeket. A magyar kormány másnap hadat üzent a Szovjetuniónak, és csapataink június 28-án átlépték a szovjet határt.

A rendőrség és a segédrendőrök éberségére nagy szükség volt az éleződő háborúban, hiszen a légoltalmi és légvédelmi rendszabályokkal együtt járó elsötétítés végrehajtása nem csak a városokat rejtette el a támadó repülőgépek ellen, de a bűnözésnek is táptalajt adott. A korabeli újságok bűnügyi rovatai folyamatosan számoltak be olyan esetekről, amikor az elsötétítés alatt rongálások, zseblopások, betörések, sőt sírrablások is történtek, nem is beszélve egy rendhagyó csalássorozatról. Íme, ezekből, néhány példa:

(…) Két nappal ezelőtt az ujpesti megyeri temető őre arra lett figyelmes, hogy az egyik sír cementlapját helyéről elmozdították és a sírhantot felásták. A temető gondnok az esetet nyomban bejelentette a rendőrségnek, ahonnan bizottság szállt ki a helyszínre. (…) Először az volt a feltevés, hogy a sírbolygatók ékszerek után kutattak, a szemlén azonban részt vett a halott özvegye, valamint több családtagja is s ezek megdöntötték ezt a feltevést. (…) A rendőrség folytatja a nyomozást, hogy kézre kerítse az éjszakai sírbontókat, akik felett valószínűleg statáriális (rögtönítélő – K. D.) bíróság fog ítélkezni, mert sírrablási tervüket a légvédelmi elsötétítés idején akarták végrehajtani.” (1943)

Rákospalotán és a környékén január óta sorozatos villafosztogatások történtek. (…)Az éjszaka Rákos- palotán az egyik villatulajdonos zajra riadt fel álmából. Revolverrel a kezében kirohant az udvarra, hogy elfogja a betörőket. Három fiatal ember tartózkodott az udvarban (…) Balog György 20 éves asztalossegéd, bátyja, Balog János 24 éves villanyszerelő segéd és Kufa Lajos 21 éves napszámos követték el január eleje óta a betöréseket. (…) Beismerték, hogy ők fosztották ki mind a harminc pestkörnyéki villát, huszezer pengő értékű ékszert és ruhaneműeket zsákmányoltak.

A fiatal betörők az ékszereket és a ruhaneműeket eladták és barátnőik társaságában elmulatták a pénzt. (…) A rendőrség vasárnap délelőtt letartóztatta a három betörőt, a három fiatal lányt pedig a toloncházba
(tulajdonképpen fogház, a legenyhébb büntetés-végrehajtási intézmény –K. D.) internálták. A Balog testvérek és Kufa Lajos az elsötétítés alatt követték el a betöréseket és így statáriális bíróság fog ítélkezni felettük.” (1943)

Szombaton éjjel négy betörés történt a fővárosban, valamennyi az elsötétítés alatt. (…) A betörők kézrekerítésére nyomozás indult, mert miután a betöréseket az elsötétítés ideje alatt követték el, statáriális bíróság elé kerülnek.” (1943)

Amióta az elsötétítés alatt elkövetett bűncselekményekre is kiterjesztették a statáriumot, egyre kevesebb a rablótámadások, betörések és lopások száma. Amilyen mértékben csökkent a vagyon elleni bűncselekmények száma, ugyanolyan arányban szaporodtak a hamis feljelentések. Sok esetben kiderült, hogy a rablás vagy lopás kitalált mese, a panaszos a rábízott pénzt elkártyázta, elitta vagy elköltötte. (…) Az ilyen esetek majdnem mindennaposak a rendőrségen. A jövőben az ilyen rablótörténetek bejelentőit, hogy elvegyék kedvüket a hatóságok felesleges zaklatásától, internálni (őrizetbe venni – K. D.) fogják.” (1942)

(…) Szombaton délben összeült a szolnoki törvényszék rögtönítélő bíróság, hogy ítélkezzék Molnár József 38 éves, büntetett előéletű nemzetközi zsebtolvaj felett, aki október 26-án a szolnoki Kossuth szállodában az elsötétítés ideje alatt Tóth József pestszenterzsébeti lóalkusztól ellopta a pénztárcáját 2500 pengővel. (…) Dr. Berente Kálmán főügyész vádbeszéde után a statáriális törvényszék szombat délután 5 órakor hirdetett ítéletet és kötéláltali halálra ítélte Molnár Józsefet.” (1943)

A Völgy- utca 5. számú ház egyik földszinti lakásában egy zsidó kereskedő lakott. Elköltözött a házból, de bútorai nagyrésze és több berendezési tárgya ottmaradt a lakásban. Harsányi Béla 20 éves és Nagy Sándor 21 éves rovottmúltú (büntetett előéletű – K. D.) gyárimunkások tudomást szereztek erről. Pár nappal ezelőtt az utcai szoba ablakát benyomták és bemásztak a lakásba. (…) Pénteken éjjel ismét betörtek a lakásba (…) látogatást tettek az éléskamrában. Pár üveg bor és pálinka volt ott. A fiatal betörők megitták az italt és berugtak. Részegen lefeküdtek az ágyba és úgy elaludtak, hogy másnap délelőtt sem ébredtek még fel. A lakást közben kiutalták egy bombakárosult családnak. (…) Az új bérlők szombaton nagy meglepetéssel fedezték fel, hogy az ágyban két suhanc alszik (…) rendőrt hívtak és a rendőr alig tudta felébreszteni a két betörőt, annyira részegek voltak. A pórul járt betörők a főkapitányságra kerültek, ahol beismerték, hogy nemcsak a Völgy- utcai lakásban, hanem Debrecenben, Magyaróvárott és más helyeken is követtek el betöréseket. Tekintve, hogy a betöréseket elsötétítés alatt követték el, statáriális bíróság elé állítják őket. (1944)

A légoltalmi elsötétítés miatt az utóbbi hetekben rendkívül megszaporodtak a különböző közlekedési jelző berendezésekben és oszlopokban keletkezett károk- jelentette a főváros közlekedési ügyosztálya a polgármesternek. (…) Különösen a legforgalmasabb helyeken történnek sorozatos rongálások, amelyeknek tetteseit csak a legritkább esetben tudják megállapítani (…) A háborús helyzet miatt a nehezen pótolható és drága közlekedési berendezéseket a főváros csak a legsürgősebb esetekben állítja fel újra (…).” (1944)

Ebből a rendhagyó lapszemléből is látszik, hogy bár a társadalom legnagyobb része elfogadta az elsötétítés és a háborús helyzettel együtt járó más, egyre súlyosbodó kellemetlenségeket, a bűnözői körök azonnal lecsaptak erre a fajta lehetőségre, és még a rögtönítélő bíróságok és az igen súlyos büntetések sem tudták visszaszorítani ezt.

14Légoltalmi gyakorlat

A Szovjetunió elleni harcok kezdeti szakaszában a polgári lakosság nagy része (a zsidó származásúakat és az üldözötteket kivéve) csupán szükséges rosszként élte meg a háború tényét, melynek lassan részévé vált az elsötétítés, majd a SAS behívók, végül a bombázások, az ostrom, a felszabadulás és végül a megszállás.

Ez alól az általános kép alól kivételt képez 1942. szeptember 4-e, péntek este fél 12, amikor a Moszkva melletti repülőterekről felszálló szovjet távolsági bombázók 12 bombát dobtak Kispestre, 17-et pedig a Városmajorra és a Rózsadombra. A bombázásban, melyre a hatóságok nem reagáltak kellő gyorsasággal, 11 ember halt meg, 61 pedig megsebesült. Szomorú érdekesség, hogy a szovjet bombatámadás ideje alatt, ám attól függetlenül hunyt el Móricz Zsigmond is agyvérzésben.

A szeptember 4-ei bombatámadást követően még egy szovjet bombatámadás érte Budapest déli részét szeptember 9-10-re virradó éjszaka, melyet egy körülbelül húsz gépből álló kötelék hajtott végre, és amely kisebb károkat okozott csupán. Ezt követően közel egy évig nem érte bombatámadás az országot, amikor is 1943. október 24-én a Bécsújhelyt célzó támadásból magyar légtéren át visszatérő sérült amerikai bombázók kényszervetést végrehajtva élesítetlen bombákat oldottak ki az ország keleti területei fölött.

Ezek a kezdeti bombatámadások az elveszett emberéletek és a romba dőlt házak mellett a lélektani hatásuk miatt beszéltek mindenféle kiadványnál, plakátnál és tankönyvnél ékesebben a légoltalom szükségszerűségéről. A Légoltalmi Liga természetesen fel is használta ezeket az egyre szaporodó eseteket, amikor kiadta „A veszély nem múlt el!” című ingyenes oktatóanyagát, melyben így ír:

„(…) (Amikor) a honvédelmi miniszter feloldotta a honi légvédelmi készültséget, szerteszét az országban megkönnyebbülten sóhajtottak fel az emberek (…) Gúnyos megjegyzésekkel illették, vészmadárnak nevezték azt, aki az orosz kérdés elintézetlenségét szóba merte hozni. Levelek fekszenek előttünk, amelyekben a megrendelt légoltalmi felszereléseket szükségteleneknek nyilvánították és kérték a kereskedőket, hogy mint ilyeneket, már ne is szállítsák le azokat. (…) Elfelejtik, hogy a veszély pillanatában ők voltak azok, akiket sehol sem lehetett látni, vagy hallani. Elfelejtik, hogy a veszély mindig váratlanul köszöntött be. Elfelejtik, hogy ameddig a honvédségre, a magyar hadsereg fejlesztésére szükségünk lesz, addig a légoltalom mindig időszerű kérdés marad! (…) most amikor ismét felhangzik itt is, ott is a tudatlanságból, rosszindulatból származott hírverés, hogy nincs szükség ezután már légoltalomra, felesleges minden további szervezkedés, hiábavaló az építés munkáját tovább folytatni, most ismét felemeli hangját a Légoltalmi Liga. (…) Megértést és támogatást kér a Légoltalmi Liga, hogy meg tudja adni azt a munkát, amit eddig is végzett, tudjon tanácsot adni szóval es betűvel, tudjon oktatni és megtanítani a védekezésre.”

15Magyar katona fel nem robbant bombák mellett légoltalmi őrszolgálaton

Nagy fordulatot hozott a magyar polgári légoltalom és az ország egész életében 1944. március 19-e, a német megszállás és ezt követően az október 15-ei kiugrási kísérlet sikertelensége, majd a nyilaskeresztes hatalomátvétel. Ezek az események vezettek, ha nem is mind közvetlenül, Magyarország hadszíntérré válásához, és ami a honi légoltalmi szervek szempontjából még fontosabb, az ország nagyarányú angolszász és szovjet bombázásához.

Döntő fontosságúak voltak ezek az események a honvédség, így az Országos Légvédelmi Parancsnokság, tehát végső soron a Légoltalmi Liga életében is. A szervezet ugyanis az október 15-e után a kiépülő, gyakran dilettáns nyilas vezetéssel szemben háttérbe szorult, majd fokozatosan leépült. Így 1944 sorsdöntő napjaira a Légoltalmi Ligának csupán a meglévő erőforrásaiból kellett gazdálkodnia, szerveinek központi vezetés nélkül, egyéni hatáskörben kellett feladatukat ellátnia. Ezt erősítette a németek 1944. április 4-ei lépése, amikor Hermann Göring birodalmi marsall és a Luftwaffe parancsnoka Kuno Heribert Fütterer tábornokot, korábbi budapesti légügyi attasét nevezte ki a magyarországi német légierő vezetőjévé, és alárendelte a magyar légierőket, közvetve tehát tulajdonképpen a honi légoltalom terén érintett szervezeteket is.

Mialatt az országban a fent vázolt események zajlottak le, a Szövetséges hatalmak hadműveleti térképeire is felkerültek a magyar ipari és katonai célpontok. Bár a brit Királyi Légierő Bombázóparancsnokságának tervei egyszerűen a Németország légterében zajló terrorbombázó taktika Magyarországra történő kiterjesztését célozták, az USAAF (United States Army Air Forces – az Egyesült Államok Hadseregének Légiereje) elzárkózott az egyrészt roppant költséges, másrészt az európai hadszíntéren a precíziós bombázás elvét követő amerikai légiháborús doktrínával szemben álló módszer alkalmazásától. Így az első angolszász bombatámadások célpontjai magyar ipari és katonai objektumok voltak. Ironikus módon a kiválóan működő magyar és német légelhárítás és vadászvédelem eredményei miatt a „sebészi” pontosságúra tervezett amerikai légicsapások „szétterültek” illetve „elcsúsztak”, így az üzemek közelében található munkáslakótelepek, iskolák, óvodák, és kórházak váltak a bombázások akaratlan céljaivá.

16A lángokban álló Szent László Közkórház

Az első nagyszabású angol-amerikai bombatámadásra az1944. április 3-ai, hétfői nap folyamán került sor. A célpont Budapest volt, közelebbről a ferencvárosi rendező-pályaudvar. Másodlagos célpontként jelölték meg a szigetszentmiklósi Dunai Repülőgépgyárat. A feladatot a Dél-Olaszországban állomásozó 15. amerikai légihadsereg 13. bombázó csoportja (Bomber Group), körülbelül 400 darab B-25 Liberator, és B-17 „Flying Fortress”, valamint a brit 250. bombázócsoport 250 bombázó és vízi aknarakó gépe hajtotta végre. Az akció pontosságát jól jellemzi az, hogy többek között a Soroksári úti vágóhíd, egy közelben lévő tüzérszertár, a Shell olajtartályai, a Fantó Egyesült Magyar Ásványolajgyárak Rt. Soroksári úti olajfinomítója is kapott találatot, de estek bombák az Üllői út, Nagyvárad tér környékére is.

17Bombatölcsér egy Budapestet ért légitámadás után

Ezzel még nem volt vége az angolszász bombázásoknak. Ugyanis az amerikaiak nappali támadását a brit légierő éjszakai támadása követte, melynek célja a csepeli Weiss Manfréd Művek lerombolása, és a Duna elaknásítása volt. Az amerikaiak pontosnak szánt támadása, és a britek szőnyegbombázása, melyek során Budapest egész területén elszórva robbantak fel a légibombák, 1073 halálos áldozatot és 526 sebesültet követelt. A támadók vesztesége a hivatalos iratok szerint egy darab B-24-es bombázógép, mások szerint 4 darab B-24-es, egy darab B-17-es bombázógép, és egy darab P-38 Lightning vadászrepülőgép volt.

18Lezuhant B-24 Liberator bombázó roncsai

Még április 3-án, közvetlenül az amerikai bombatámadás után intézkedett a főváros vezetése az érintett területen élő kibombázottak elhelyezésével, élelmezésével kapcsolatban. Megindult a veszélyeztetett iparterületek lakosságának evakuálása is. Másnap rendelet érkezett a légoltalom országos parancsnokától, melyben parancsot adott Budafok, Kispest, Pestszenterzsébet, Pestszentlőrinc, Rákospalota és Újpest valamint Albertfalva és Csepel kiürítésére. Nem távozhattak viszont lakhelyükről a közlekedési vállalatok dolgozói, a hadiüzemi dolgozók, a tűzoltók, a pénzintézeti dolgozók, orvosok, szülésznők, gyógyszerészek, a temetkezési vállalatok dolgozói, élelmiszer-kereskedők, a kisiparosok légoltalomban érintett rétege, valamint a légoltalmi szervezetekbe beosztottak. Április 7-én kezdődött meg a lakosság vidékre költöztetése, melyben a tömegkommunikációs eszközök is segítettek, hiszen az újságok, rádiók folyamatosan tájékoztatták az érintett lakosságot az egyes vonatok indulási helyéről és idejéről. Becslések szerint 2-300 000 budapesti lakos menekült így a bombázások elől vidékre.

19Kibombázott magyar család

A kiköltöztetetteket, és kibombázottakat részben vidéken, részben pedig a fővárosban juttatták lakásokhoz, melyeknek nagy része az 1944 júniusára befejezett gettósítások eredményeként megüresedett, korabeli becslések szerint 28-30 000 hajdani zsidó lakást jelentette. Szorgalmazták továbbá a rászorulók beköltözését rokonokhoz, ismerősökhöz.

Összességében a fővárost ért első igazán komoly, mondhatni megrázó erejű légitámadás után felmerülő feladatok ellátásában a légoltalmi szervek jelesre vizsgáztak. Már a támadás után két nappal megkezdődött a kitelepítés a veszélyeztetett területekről, felállították a légoltalmi elsősegélyhelyeket, végeztek a kárfelméréssel, a romeltakarítással és nem utolsó sorban az áldozatok eltemetésével. Ez az első tapasztalat igen hasznosnak bizonyult a fokozódó légitámadások során, mivel a légiriadók után 1-2 órával az ország egész területén megkezdődhettek a mentő- és kárfelszámoló munkálatok.

20Ritka, színes felvétel Budapest bombázásáról

Az országot másodszor angolszász bombatámadás 1944. április 12-13 között érte, ám ekkor már sokkal kiterjedtebb célpontok ellen. A britek ismét a ferencvárosi rendező-pályaudvart célozták, ám éjszakai szőnyegbombázásuk során 80 tonnányi bombaterhüket nagyrészt a környező kerületekben szórták le. Az amerikai bombázók célpontjai között szerepelt a vecsési repülőtér (ma Liszt Ferenc Nemzetközi repülőtér), a Győri Waggon-és Gépgyár, a győri repülőtér, a Dunai Gépgyár Szigetszentmiklóson, valamint a tököli repülőtér. Az angolszász légierők ebben a támadásban több mint 600 gépet vetettek be. Az eredmény ismét fél sikert jelentett, hiszen a célpontok között nem szereplő Magyar Olaj-Petróleum Vállalat, és a Mercur vegyipari vállalat telepeit, továbbá egy papírgyárat sikerült eltalálniuk az ismét igen pontatlanul szereplő bombázóknak. Ezzel szemben a vecsési repülőteret, valamint a Győri Waggon-és Gépgyárat ért támadások sikeresnek voltak tekinthetőek. Előbbi helyen 70 repülőgép sérült meg, míg Győrben ledobott 250 tonnányi légibomba közel 600 embert ölt meg, és további ezret sebesített meg. Az áldozatok nagy része a győri csapatkórházban lábadozó sebesültek közül került ki, melyet szintén telitalálat ért. Ezekkel a támadásokkal kezdődött meg az ország nagyarányú angolszász bombázása, melyet csupán fokoztak az 1944. június 6-án bekövetkező normandiai partraszállást megelőző és követő támadások, melyeknek céljai között a romániai olajmezők mellett megjelentek a magyar olajfinomítók, a fővárosi, főleg csepeli üzemek, valamint a zalai olajmező is.

21Amerikai B-17 „Repülő Erődök” bevetésen

1944 június 2-a és szeptember 19-e között indult meg egy teljesen újfajta légi offenzíva, a Frantic-hadművelet, melynek célja a magyarországi ipari potenciál és főként a vasúthálózat teljes megsemmisítése volt oly módon, hogy az Olaszországból felszálló angolszász bombázók a Szovjetunióban feltankolva üzemanyaggal és bombákkal „ingajáratban” bombázták az ország egész területét. A hadműveletben a 15. amerikai légihadsereg mellett részt vett a 8. amerikai légihadsereg is. Ez a légi roham teljesítőképessége határára sodorta a magyar légtér védelmét ellátó német-magyar légvédelmi tüzér, és vadászrepülő-egységeket. Érdekesség, hogy a hét „ingázásból” álló offenzívában nem kizárólag magyarországi célpontok szerepeltek. 1944. szeptember 18-án például Varsó volt a célpont, ahol 1250 ejtőernyős segélycsomagot dobtak le a felkelőknek, melyből körülbelül 250 darab ért földet a felkelők által ellenőrzött területen. A FRANTIC-hadműveletet végül a veszteségek, és a logisztikai nehézségek miatt felfüggesztették.

22Az égő szőnyi olajfinomító

A FRANTIC-hadművelet megindulásával igen komolyan megszaporodtak a légoltalmi szolgálatot ellátó közegek feladatai. Ebben oroszlánrészt „vállaltak” a romeltakarításra vezényelt munkaszolgálatosok. Egyikük, Iván László 1944 augusztusában, a Budapest szempontjából talán legsúlyosabb időszakban került a fővárosba alakulatával, a 107/302 tábori munkásszázaddal.

23A 107/302. tábori munkásszázad emléktáblája a Reitter Jenő u. 24/b alatt Budapesten

„Augusztusban váratlanul számba vették a társaságot és csoportokba osztották. Kellett az ember a frontra is és Budapestre is, az egyre erősödő bombázások miatt, romeltakarításra. Jól jártam, legalább is azt hittem, engem a fővárosi csoportba osztottak be, ahol légoltalmi század lettünk. (…) Tehervagonokban utaztunk, s ahogy elértük a várost, szomorúan láttuk a bombázások nyomait, a rombolást, különösen az iparnegyedekben volt szembetűnő a pusztítás. Négy hónapja nem láttam Budapestet, nagyon megváltozott. Egy bombázás sújtotta, kétemeletes házban szállásoltak el bennünket, kb. 300 méterre a Rákosrendező pályaudvartól a Reiter Ferenc utcában, még a számra is emlékszem: 26 volt. (A 24/b számú ház falán ma emléktábla őrzi az itt szolgálatot teljesített és a kiugrási kísérlet során felfegyverkezett munkaszolgálatosok emlékét K. D.) A ház meg volt repedve, a lakókat omlásveszély miatt kiköltöztették. Ránk dőlhetett, értünk nem volt kár. Az udvaron tátongó bombatölcsér mutatta, hogy nagyméretű bombákat szórtak erre a városrészre (is). 10-15-en helyezkedtünk el szobánként, ágy vagy fekhely szóba se jöhetett, a padlón aludtunk egy pokróccal, szalma nélkül. (…) A munkánk fő része az volt, hogy rendbe hozzuk a rákosrendezői pályaudvart. Be kellett tömni törmelékkel, földdel a bombatölcséreket, a sérült vagonokból átraktuk a katonai anyagokat és a síneket javítottuk szakfelügyelő vezetésével. Munkánkat jóformán minden nap meg kellett szakítani a légiriadók miatt, ilyenkor vagonokra ugrottunk föl és egy mozdony kivontatott bennünket a városból, valahol a nyílt pályán megálltunk, leugráltunk és szétszéledtünk, mert tudtuk, hogy a vonatok is célpontjai a támadó repülőgépeknek.

Egyik ilyen kirándulásunk alkalmával nagyon megijedtünk, ugyanis fölöttünk oldották ki az amerikaiak a bombáikat, akkor még nem tudtuk, hogy azok ívben menetirányukban tőlünk távolabb esnek le. Ezek a szőnyegbombázások szörnyű pusztítást végeztek, de sokszor a lakosság szenvedte meg, főleg akkor, ha a bombák nem a kijelölt katonai és ipari célpontokra estek, hanem mellé, a lakott területekre. (…) Egy idő után egyre gyakoribbak lettek az éjszakai bombázások, ilyenkor levonultunk a pincébe, de egyszer a kíváncsiságomért majd az életemmel fizettem. A gépek már régen elkerültek bennünket, inkább a város délibb részét bombázták. (…) Először teleszórták az eget sztalingyertyákkal (ejtőernyőn függő világítórakétákkal K. D.) és nappali világosnál most kivételesen ismét Rákosrendezőt kezdték bombázni. Míg lélekszakadva lebukdácsoltunk a lépcsőn, akkorra már a konyhánk mindenestől a levegőbe repült. A pincénk megindult, mint egy óceánjáró.”

Ebből a beszámolóból is leszűrhető, milyen értelmetlen és mégis kitartó makacssággal dolgoztak a Légoltalmi Liga részei, valamint a honvédség kijelölt egységei (munkaszolgálatosok, tűzszerészek, figyelő-riasztószolgálatosok és természetesen a vadászpilóták) főleg Budapesten a lehengerlő angol-amerikai légierő ellenében a védtelen polgárok, és a háborús időkben létfontosságú ipartelepek védelmében.

24Bombatalálat egy budapesti lakásban

1944 októberében az angolszász bombázások ritkultak, a Szövetségesek várták a magyar kormány kiugrását, melyről félhivatalos és titkos csatornákon már értesültek. A kiugrási kísérlet meghiúsulása után azonban a légiháború újult erővel lángolt fel Magyarország felett.

A magyar légoltalom feladatai a fővárosban 1945 februárjának végére teljesen megszűntek, hiszen a front, 102 napos kegyetlen ostrom után, átvonult a városon. Már az ostrom ideje alatt a teljes budapesti lakosság leköltözött a házak légoltalmi pincéibe, így a légiriadók jelzései egy idő után csak a még megmaradt nagyobb üzemeket érintették. Budapest elestét követően, melyben immár a szovjet bombázó- és főleg vadászkötelékek vállaltak főszerepet, az ország nyugati részén található közlekedési csomópontok bombázása került terítékre. Az utolsó bombatámadás Szombathelyre csapott le 1945. március 26-27-én.

A II. világháború során összesen 1024 magyar települést bombáztak legalább egyszer az amerikai, brit vagy szovjet gépek. Az amerikaiak és britek Budapestet 37-szer, Győrt 21-szer, Szombathelyet 16-szor, Szolnokot 13-szor, Debrecent és Szegedet 9-szer szőnyegbombázták. Ez az akkori Magyarország településeinek kicsivel több, mint az egyharmadát jelenti. A 15. és 8. amerikai légihadsereg bombázói 26 422 tonna bombát dobtak le Magyarországi célokra a háború során.

A bombázásokban meghalt civil áldozatok száma 16 000 és 20 000 között lehet, ebből egy 1946-os becslés szerint körülbelül 3000 fő Budapesten halt meg. Ez, a kiterjedt légi hadjárat méreteit és a ledobott bombamennyiséget ismerve meglepően alacsony szám egyetlen tényezőnek köszönhető: a honi légvédelem és a légoltalom európai színvonalon is magas (a hasonló brit és német szervezetekkel vetekedő) színvonalú megszervezésének, így nem utolsó sorban a Légoltalmi Liga tagjainak felvilágosító, és tevőleges munkájának, valamint a polgári lakosság érett viselkedésének, melyet sikerült a légoltalom létfontosságú ügyének megnyerni. Ezt a szemléletet képviseli ma a Légoltalmi Liga jogutódjaként működő Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság.

Források:

http://www.huszadikszazad.hu/politika/rovidek-24746

http://www.huszadikszazad.hu/bulvar/kettozott-rendororszemek-cirkalnak-a-fovarosban-a-legvedelmi-elsotetites-idejen

http://www.huszadikszazad.hu/bulvar/karacsonyra-mindenki-gazalarcot-vegyen

http://www.huszadikszazad.hu/gazdasag/nem-teszik-szabadda-budapesten-a-lakasforgalmat

http://www.huszadikszazad.hu/gazdasag/a-lakaskiutalasok-uj-szabalyozasa

A Magyar Polgári Védelem Története (www.dunaujvaros.eu)

Légoltalmi ABC – A Légoltalmi Liga ingyenes tájékoztatója (A Légoltalmi Liga Országos Elnöksége, Budapest, 1939 május, I. kiadás – Pallas Nyomda)

A Veszély Nem Múlt El! – A Légoltalmi Liga ingyenes kiadványa (A Légoltalmi Liga Országos Elnöksége, Budapest 1942 – Pallas Nyomda)

Dr. Hadnagy Imre József – A Magyar Légoltalom Létrejötte

Dr. Pataky Iván: Ami a „FRANTIC JOE I.” légi hadművelet hátterében történt (http://magyarszarnyak.uw.hu/katrep_45/pataky_frantic_joe.html)

http://www.lexikon-der-wehrmacht.de/Personenregister/F/FuettererKunoHeribert.htm

http://index.hu/bulvar/bombaz0726/

http://fn.hir24.hu/csucsfogyaszto/2010/12/28/megusztuk_terrorbombazast

Írta: Kiss Dávid (Nix)

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább