1941-ben, miközben a keleti fronton már javában dúlt a háború, az U-bootok tizedelték a brit hajókat az Atlanti-óceánon, Rommel még nyerésben volt Észak-Afrikában, Japán gőzerővel készült Amerika megtámadására….Magyarországon a Stühmer csokoládégyár új termékkel rukkolt elő. Megjelent a boltokban a Tibi csoki. Az új édesség nevét az alapító, Stühmer Frigyes (1843-1890) unokája után kapta.
Elsősorban gyerekeknek szánták az új terméket, 2,5 -és 5 dkg-os kiszerelésben dobták piacra. Az első reklámszlogen ez volt: "Tibi nem csak a mama kedvence".
Azóta már nem is csak a gyerekek kedvence, a csokoládé igen népszerűvé vált. Felirata igazi védjegy: a betűk formája ma is az eredeti, világháborúban született forma.
A cég már a Tibi csoki előtt is gyártott ma is ismert márkákat: a 30-as években született például a Frutti gyümölcskaramella, vagy a Zizi cukorka. A nugátok is a Stühmer Rt. munkája nyomán terjedtek el hazánkban, mi több, a magyar újításként számon tartott szaloncukor is innen származik.
Az alapítóról
Stühmer Frigyes Mecklenburgban született és igazi újító szellemű vállalkozó volt. Innovatív hozzáállásával és munkabírásával megmutatta, hogy az, amit a köznyelv sokszor „amerikai álom”-nak titulál, magyar álom is lehet…
Stühmer felismerte az édességekben rejlő, addig kiaknázatlan üzleti lehetőséget. Kezdettől arra törekedett, hogy kiemelkedő minőségű és megjelenésű (a csomagolásokat neves iparművészek tervezték), mégis elérhető árú termékekkel közcikké tegye az addig luxusnak számító édességeket. Iskolái elvégzése után – afféle édesipari Nagy Péterként – kisműhelyekben dolgozva tanulta ki a cukorkakészítés mesterségét, majd egy prágai barátja unszolására Magyarországon telepedett le, és az Ősz utcában – ma Szentkirályi utca, ahol ma is áll a csokoládégyár – átvette egy cukorkakészítő műhely vezetését.
Sikerét elképesztő munkaképességének köszönhette. Más addig csak belebukni tudott ebbe az üzletágba, de Stühmer nemhogy talpon maradt, de maga mögé utasította a szomszédos országok konkurenciáját, sőt, a nyugati édességüzemek termékeit is. Igaz, akkoriban a napi 11 órás munka volt az elterjedt. Íme egy segéd munkabeosztása:
„1. A munkaidő 11 óra (tizenkettedik a déli szünet)
2. Vasárnapi munka bármikor kezdhető és 7 órát tart. (Ezen időbe nem szabad az ebédidőt beszámítani.)
3. Szezonidőben köteles a segéd külön díjazás mellett tovább dolgozni.
4. Vasárnap délután, külön díjazás mellett, kötelesek a segédek ½ 2-től 7-ig dolgozni.
5. Reggeli és uzsonna elfogyasztására fél óra van engedve.”
Stühmer ennél is többet dolgozott…ezért is halt meg fiatalon, 47 évesen. Addigra megkapta a jogot a magyar címer használatára, (hungarikum), még Ferenc József császár és király is kitüntette Koronás Magyar Érdemkereszttel.
Írta: dr. Bársony Atilla (Atiraptor)