Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket.
A csendes-óceáni helyzet Miután a japán vezetés elkötelezte magát a háború mellett, és a németek elindították a Barbarossa-tervet, 1941. július elején megszállták a vichyi fennhatóság alá tartozó Dél-Indokínát. Az USA Japánnak erre a lépésére keményen sújtotta gazdasági téren a Szigetországot. Zárolta a japán befektetéseket és olajembargó bevezetésével reagált. Ezt követte Anglia és Hollandia reakciója, akik leállították a Tokiónak a délkelet-ázsiai térséggel folytatott kereskedelmét. Japán így elveszítette olajimportjának a 88, valamint külkereskedelmének 75%-át. Így csupán két lehetőség maradt Tokiónak: új nyersanyag lelőhelyek felkutatása, majd biztosítása, vagy meghajolni Amerika előtt.
A Tigrisek megjelenése
Miután 1938 őszén a japán hadsereg lerohanta Kínát, és megkaparintotta az összes nagyvárost, vasúti csomópontot, és kikötőt, a szorult helyzetben lévő Csang Kaj-sek tábornok és a kínai nemzeti kormány a hegyektől védett Csunkingból folytatott gerillaháborút az agresszorok ellen.
Az AVG pilótái
Claire Lee Chennault, az 1930-as évek repülőbemutatóinak sztárja, 1937-ben furcsa ajánlatot kapott Csang Kaj-Sektől és feleségétől. A kínai tábornok a nyugállományban élő alezredesben látta a kínai légierő fejlesztésének jövőjét. Chennault Kínába utazott, ahol szembesült az ország szörnyű állapotával. Az anarchia, és az infrastruktúra hiánya miatt a kínai légierő a következő négy évben csupán papíron létezett.
Az amerikai vezetés már régóta igyekezett módot találni a kínai nemzeti erők segítésére, így az alezredes felhatalmazást kapott Roosevelt elnöktől, hogy a RAF számára készült Curtiss P-40-es típusú vadászgépek exportváltozatából 100 darabot Kínába szállítson.
Curtiss P-40 - A Tigrisek névjegyével, a kitátott szájú cápával
A pilóták és a földi személyzet kiválasztása különös képen zajlott. Roosevelt engedélyezte a titkos toborzást, ahol a jelentkezők hamis amerikai útleveleket kaptak – amelyek foglalkozási rovatában ács, fémmunkás, muzsikus, kőfaragó szerepelt – és Burmába szállították őket. Egyéves szerződés fejében hatalmas fizetést kínáltak az önkénteseknek. A jelentkezők összes ruhájáról, felszereléséről minden gombot, vagy jelzést levágtak, ami az amerikai hadseregre utalt. Így született meg az Amerikai Önkéntes Repülőcsoport (AVG).
A cápák támadása
A kínai felségjelzésű, orrukon tátott cápaszájat viselő vadászgépek felbukkanására nem kellett sokat várni, a Tigrisek a Pearl Harbor-i támadás hírére azonnal harcba szálltak a felkelő nap birodalmával. 1941. december 20-án a japánok Mitsubishi Ki-21-es bombázókkal Kunming bombázására indultak mintegy 60 vadászgéppel megerősítve. Ekkora kíséret oltalmában, nem számítottak semmilyen, a bombázást megakadályozó ellenállásra. Vesztükre tették: miután a Tigrisek lecsaptak, és szétszórták a bombázó köteléket, a Ki-21-esek rémületükben vaktában dobták le terhüket, csak hogy egérutat nyerhessenek. Hét bombázó lezuhant, számos megrongálódott, a kísérő vadászok közül úgy veszítettek el hat darabot, hogy a Tigrisek közül egyet sem sikerült lelőni.
Három század – századonként 18 gép – volt az AVG birtokában, akik eredményekben gazdag karácsonyt könyvelhettek el: a decemberi légi csatákban, összesen 24 japán gépet lőttek le. A japán pilóták számára a burmai légtér hamarosan rémálommá változott.
A tigrisek nyugovója
1942 nyarára az AVG kifulladni látszott, ugyanis hatalmas utánpótlási vonalak peremén szakadatlan küzdöttek az embertelen, gépeket nem kímélő időjárással. Az alkatrész- és üzemanyaghiány egyre kiemelkedőbb problémává vált.
A győzelemre éhes sajtó és az ”egyszerű emberek” bálványozták őket. A Walt Disney filmstúdió még saját szárnyas tigris-jelvényt is tervezett számukra.
A Wat Disney által tervezett Flying Tiger
Azonban az amerikai katonai hadvezetés, valamiért bajkeverőket látott bennük. 1942. július 4-én a segélyszállítmányok leállításával fenyegetőzve kényszerítették Csang Kaj-Seket, hogy ne hosszabbítsa meg a Tigrisek lejáró szerződését. A mostoha körülmények ellenére, azonban kimagasló eredményeket értekel az AVG pilótái. Hét hónap során összesen 296 japán harci gépet semmisítettek meg, alacsonytámadásaikkal pedig további 350 repülőgépet pusztítottak el.
A Tigrisek fegyvere: Curtiss P-40 Warhawk
Curtiss P-40E Warhawk
A Curtiss P-40-es volt a legelső nagy számban gyártott amerikai vadászgép, amely a RAF és a szövetséges hatalmak légierejében is szerepet kaphatott. Elsősorban robosztussága, megbízhatósága, erős fegyverzete – hat darab 12.7 mm géppuska – és jó találattűrő képességei miatt lett népszerű. A korszak modern gépeihez képest azonban technikailag elmaradott volt, hajlamos volt az átesésekre, a lassúságra, valamint cseppet sem volt fordulékony konstrukció.
A siker mottója: „Csapj le, majd tűnj el!”
A Tigrisek sikerei a gyors rácsapások és a kiváló pilóták mellett az alacsonytámadások, és a jól működő légvédelmi riasztórendszerben rejlett. A rendszer 165 adóvevőből állt, amiket az ellenállók osztottak szét a civil lakosság körében, akik jelezték a japán gépeket. A japán támadások útvonala szinte rendszerint minden alkalommal érintették a Tigrisek álcázott reptereit.
A japánokra gyakorolt hatást jól jellemzi egy 1942. júniusi tokiói propaganda rádióadás, mely szerint az AVG gépeinek becsült száma 500 darab körül mozgott, holott a Tigrisek ekkor a felmerült üzemanyag- és alkatrészhiány miatt, már alig tudtak 30-35 gépet a levegőben tartani.
Forrás: A második Világháború Teljes Története, 3. kötet (A Szovjetunió megtámadása)
Szögre akasztották a fegyvert, dalra fakadtak, hangosan kurjongattak, megajándékozták egymást, sőt futballmérkőzést játszottak december végén a lövészárkok ellentétes oldalán küzdő katonák. A legtöbbször szó szerint fizikai összeborulásra csak a karácsony…
Az Ivo Dzsimáért folytatott küzdelem a második világháború csendes-óceáni hadszínterének egyik legvéresebb ütközete volt. A Kuribajasi tábornok vezette közel 22 ezres japán haderő a korábbi gyakorlattól eltérően nem a partvonal…
A USS Albacore (SS-218) egy Gato osztályú tengeralattjáró volt, amely a második világháború során a csendes-óceáni hadszíntéren teljesített szolgálatot 1944-es elsüllyedéséig. A roncsot víz alatti régészek találták meg a japán…
Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.
Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.
Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.
