Paul Rudolf Opitz (1910-2010) amerikai-német berepülőpilóta
Paul Rudolf Opitz 1910. augusztus 9-én a sziléziai Landeshut-ban született. Már fiatal korában megszerette a repülést, majd csatlakozott a helyi repülőklubhoz, ahol nem sokkal később megtanult repülni is egy házi készítésű vitorlázógéppel. A középiskola befejezése után két évig egy műszaki iskolában tanult. 1932-től már több vitorlázórepülő versenyen is részt vett. 1934-től, pedig a Wasserkuppe vitorlázó klubjának repülő oktatójaként dolgozott, majd ezután a darmstadti műrepülő- és vontatóiskola tagja lett.
Opitz 1936-ban a DFS-hez (Deutsche Forschungsanstalt für Segelflug - Német Vitorlázórepülési Kutatóintézet) került, és a repülőgép-tervező Alexander Lippisch-el, valamint fő berepülő pilótájával, Heini Dittmarral dolgozhatott együtt. (Lippisch részlegéhez amúgy alig 20 ember tartozott, akik a csupaszárnyú repülőgépek és a rendkívül veszélyes rakétahajtómű „összeházasításán" munkálkodtak.) A DFS-nél akkoriban olyan hírességek is megfordultak, mint pl.: Hanna Reitsch, vagy Wolfgang Späte.
A II. világháború kirobbanása után, 1939 szeptemberében a polgári berepülőpilótákat is besorozták a Luftwaffe állományába, így Opitz is egy időre katona lett. Először a Sonderkommando Koch kötelékében szolgált, ahol DFS 230-as vitorlázógépekre kaptak átképzést. A nyugati hadjárat során ezt az alakulatot is bevetették a belgiumi Albert-csatorna hídjai és az Eben Emael erődök ellen. A teljes sikerrel végződött bevetések után Opitz-ot előléptették őrmesterré (Feldwebel), valamint elnyerte a vaskereszt I. és II. osztályát is.
Ezután 1940 nyarán először Braunschweigbe, majd 1940 végén a Kelet-poroszországi Königsbergbe a 4. vitorlázórepülő iskolához vezényelték. Reps őrnagy parancsnoksága alatt - aki amúgy az I. világháború egyik pilóta-veteránja volt - működött akkoriban Európában az egyetlen katonai vitorlázórepülő iskola, ahol ezerszámra képezték ki a fiatal és az idősebb repülőket.
Opitz hadnagy, becenevén csak „Pitz" (vagy „Rudy"), 1941. májusában éppen Frankfurtban teljesített szolgálatot, amikor Lippisch barátja váratlanul telefonon kereste, és egy újabb megbízatást ajánlott számára. Végül Lippisch és Ernst Udet tábornok közbenjárására Opitz-ot átvezényelték Peenemündébe. (Így 1941-1945 között - lényegében katonai berepülőpilótaként - a Me 163A, majd a Me 163B rakétahajtású elfogóvadászgép program tevékeny részese volt.) Lippisch akkoriban már a DFS 194 és a Messerschmitt Me 163A modelleken dolgozott a Messerschmitt cég megbízásából. Pitz 1941. augusztusában repült először a Me 163A-val. Régi pilóta-ismerőse, Dittmar szintén Peenemündében szolgált. Majd miután 1942. végén Dittmar balesetet szenvedett a kísérleti géppel, Opitz lett a főpilóta. (Egyébként már 1942 nyarán elsőként szintén ugyanő repülhetett a továbbfejlesztett Me 163B verzióval is.)
1944-ben aztán megkezdték az első (és egyetlen) vadászezred (JG 400) felállítását, melyet a II. világháború leggyorsabb elfogó-vadászgépeivel, a Me 163B típussal szereltek fel. 1944. augusztus végén Rudolf Opitz százados lett az első osztály (I. Gruppe) parancsnoka. Jóllehet Pitz mindössze egyetlen hadműveleti bevetést repült, és légi győzelmet sem aratott, mégis - addigi kiemelkedő teljesítményei alapján - felterjesztették a Német Aranykereszt kitűntetésre.
A háború végén az amerikaiak megindították az „Operation Paperclip" fedőnevű vállalkozást, amelynek legfőbb célja a legújabb német haditechnikai eszközök megszerzése mellett, a tudósok és szakemberek összegyűjtése volt. Így került - többek között - Opitz is az Amerikai Egyesült Államokba, ahol a Wright Patterson légibázison ismétcsak berepülőpilótaként dolgozhatott. Végül 1955-ben magkapta az amerikai állampolgárságot is. Egy évvel később, 1956-ban maga mögött hagyta a Wright Patterson bázist, és Stratford-ba költözött, ahol a Lycoming Co. cégnél helyezkedett el. Opitz ott is a kísérleti repüléseket vezette. (A Lycoming-nál egyébként gázturbinás motorokat fejlesztettek helikopterek és repülőgépek számára.) A veterán berepülőpilóta végül onnan vonult nyugdíjba.
A repülés iránti szeretete azonban továbbra is megmaradt. Több mint három évtizeden keresztül az amerikai Szövetségi Légügyi Hivatalnál (Federal Aviation Administration - FAA) tevékenykedett, ahol repülő-oktatói minőségben vizsgáztatásokat is végzett. Ezen kívül oktatóként tevékenykedett még a „Nutmeg Soaring Association" nevű vitorlázó repülő klubban is. Továbbá számos alkalommal volt meghívott előadója az Amerikai Légierő Nemzeti Légi- és Űrhajózási Múzeumának (USAF National Air and Space Museum), és rendszeresen kérték fel a civil szervezetek is. Végül Opitz még egy televíziós dokumentumfilm sorozatban is szerepelt, melyet „Wings of the Luftwaffe" címmel sugároztak.
Paul Rudolf Opitz haláláig tagja volt, többek között: a daytoni „Soaring Society", a „Nutmeg Soaring Association", a „Soaring Association of America", a „Quite Birdman Hatford Hangar", az „International Order of Characters and The Society of Experimental Test Pilots" szervezetnek. Ezen kívül 1982-ben elnyerte a New England-i „Soaring Council" repülő oktatói címet, 1984-től tiszteletbeli tagja lett a Kísérleti Berepülőpilóták Társaságának, 2007-ben, pedig elnyerte a New England-i Connecticut állam Aero Klubjának díját. Az ő nevét vette fel 1994-ben a New York állambeli Elmira-ban lévő „National Soaring Hall of Fame". Végül New England-ben elnyerte a Szövetségi Légügyi Hivatal (FAA) által adományozható „az év repülő oktatója" címet is. Pályafutása során több mint 9000 órát töltött a levegőben, és 5000-nél több felszállással büszkélkedhetett.
Magánéletéről mindössze annyi tudható, hogy feleségét Hanna Boljahn Opitz-nak hívják, akivel 61 évet élt együtt. Házasságukból két fiú: Martin és Michael született. Michael Opitz feleségét Nancynek hívják és házasságukból Michael Anthony Opitz született. A veterán berepülőpilóta túlélte több németországi unokahúgát és unokaöccsét is.
Paul Rudolf Opitz 2010. május 1-én, szombaton Bridgeport-ban a Szt. Vincent kórházban 99 éves korában halt meg. Temetése 2010. június 3-án Stratfordban lesz.
Felhasznált irodalom:
http://www.legacy.com/obituaries/ctpost/obituary.aspx?n=paul-rudolf-opitz&pid=142633817
http://www.histaviation.com/Me_163_Developing_a_Rocket_Fighter.html
http://randenterprises.com/dlsga.htm
Írta: Kiss Kálmán
