(1887-1973)
Német marsall. Kadétiskolát végzett, harcolt az első világháborúban. 1937-ben a vezérkari főnök helyettese lett. 1939-ben Lengyelország megtámadásakor Rundstedt tábornagy vezérkari főnöke. 1939 végén kidolgozta azt a tervet, amely alapján a németek lerohanták Nyugat-Európát. A keleti fronton nagyszerű parancsnoknak bizonyult, 1941-ben az 56. páncéloshadtestet, később a 11. hadsereg egységeit vezette. 1942-ben elfoglalta a Krím-félszigetet. Júliusban a Don hadseregcsoport élére került. Decemberben kevés hiányzott, hogy sikerrel menthesse fel Sztálingrád védőit. 1943 elején nagyrészt neki köszönhető, hogy a német front nem omlott össze, sőt, februárban a háború legsikeresebb német ellenoffenzíváját vezetve visszafoglalta Harkovot. 1943-44-ben a déli hadseregcsoport főparancsnoka volt. 1944-ben, miután többször összetűzésbe került Hitlerrel, a Führer leváltotta. A háború után egy brit katonai bíróság 18 évi börtönre ítélte, 1953-ban amneszitával szabadult. A második világháború egyik legkiemelkedőbb tehetségű parancsnoka volt.
Az SZTE Egyetemi Könyvtár Hadtörténeti Gyűjteményének engedélyével.
