„Az egyetlen dolog, amitől félnünk kell, az maga a félelem." - Franklin D. Roosevelt

Második világháború

patreon reklamTámogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. 

Sose látta Hitlert, de mindennap az életét kockáztatta érte

Margot Woelk Adolf Hitler 15 fős ételkóstoló személyzetéhez tartozott, azon nők közé, akik nem önszántukból, de életük kockáztatásával védték a Führert. A ma 96 éves nő évtizedeken át csendbe burkolózva, mélyen eltemetve magában őrizte titkait, most azonban egy német televíziónak mesélt hosszasan világháborús élményeiről, a "rejtőzködő" Hitlerről és megpróbáltatásairól.

42055

 

Képzeljük el, milyen lehet az, amikor minden lenyelt falat után azt hisszük, talán ez lesz az utolsó életünkben. Valahogy ezt érezhette nap mint nap Margot Woelk azon 14 társával egyetemben, akik a Harmadik Birodalom vezetőjét, Adolf Hitlert védték egy esetleges ételmérgezéstől.

A ma 96 éves hölgy - férje távollétében, akit a keleti frontra küldtek, s akit csak 1946-ban láthatott viszont - 1941-ben, 25 éves korában került Hitler kelet-európai főhadiszállására, az Északkelet-Lengyelországban található Farkasodúba (Wolfschanze). Munkatársai szintén nők voltak, mindannyian a húszas éveikben jártak.

Woelk évtizedeken át hallgatott világháborús élményeiről és a munkában eltöltött évekről, mígnem tavaly úgy döntött, megtöri a csendet; ekkor mesélt először arról, hogy munkaadója vegetáriánus volt, ételei pedig rizsből, borsóból, tésztából és karfiolból álltak. Az idős hölgy az RBB német közszolgálati televíziónak adott interjújában a minap hosszasan beszélt az ott átéltekről, köztük arról, hogyan erőszakolták meg a Führer katonai főhadiszállásán.

art-Margot-Woelk-620x349

 

Woelk elmondása szerint annyira rettegtek az ételek kóstolásakor, hogy sírva fakadtak, s alig tudták elrejteni könnyeiket. Csak nagyjából egy óra után lélegezhettek fel - ekkor mindannyian ismét zokogásban törtek ki, örömkönnyeket ejtve a megkönnyebbüléstől, hogy élnek.

Az ételkóstolásra a helyi iskola épületében, fegyveres SS-tisztek kíséretében került sor, s a hölgynek mindennap jelentést kellett tennie elöljáróinak feladatáról. Hitler biztonságára annyira ügyeltek, paranoiája pedig annyira eluralkodott a Führeren, hogy Woelk soha nem láthatta főnökét. "Csak kedvenc kutyáját, Blondiet" - mondta el Woelk.

A hölgy azt is elmesélte, hogyan próbáltak elrejtőzni a Vörös Hadsereg katonái elől. "Öregasszonyoknak öltöztünk, de az oroszok értünk jöttek" - idézte fel az akkori eseményeket Woelk. Őt és társait elhurcolták, majd két héten át többször is megerőszakolták őket. Woelköt egy brit katona mentette meg, míg társait minden bizonnyal 1945 januárjában agyonlőtték.

 

Forrás: Múlt-Kor.hu

 

 

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább