„Egy ember halála tragédia. Millióké statisztika." - Joszif Sztálin

Második világháború

patreon reklamTámogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. 

Ahogy Sztálin visszafoglalta a Krímet, avagy oroszok a Krím-félszigeten

 

Sztálin árnya a Krím felett: 1944 tavaszán megkezdődött a félsziget és a „hősváros”, Szevasztopol visszavétele. Hitler egy teljes hadsereget áldozott fel, az orosz expanzió megállítására… hiába.

A Vörös Hadsereg 1941/42-ben több mint 8 hónapig bírta az orosz cárok vörös utódjának parancsát teljesíteni, ezzel Szevasztopol városát egyúttal a földdel egyenlővé téve és halálra ítélve. Lew Mechlis, Sztálin elsőszámú komisszárja tíz ezer társával együtt pisztollyal a kezében ment szembe a német Einsatzgruppék tüzével. Azért, hogy a „hősvárost”, Szevasztopolt és annak minden pontját tartani tudják, a Vörös Hadsereg nagy árat fizetet: közel fél millió szovjet katona esett el a város megmentéséért folyó harcokban.

térkép

70 évvel ezelőtt, 1944 tavaszán a Keleti-fronton a helyzet megváltozott. 470 000 katonát gyűjtött össze a Sztavka, hogy a Wehrmachtot és a velük egyesült román egységeket kisöpörjék a félszigetről. Hitler belátta, hogy most tényleg kénytelen tenni valami valósat.

A tiszavirág életű német fölény bukása a keleti fronton elsősorban a sztálingrádi bukással hozhatóak összefüggésbe. A nagy visszavonulás alatt Hitler kiadott egy parancsot, egy, a Taman-félsziget keleti részén, Kercs városánál egy hídfőállás kiépítésére. Ennek az építménynek kellett volna kiszolgálnia a Fekete-tenger felé, keletről érkező olaj szállítmányokat.

Szovjetek és STUGIII

A nagy visszavonulás és a kurszki vereség után, 1943 szeptemberéig tudták a német és román egységek tartani a kubáni állásaikat. Ezután hozta meg Hitler az erődítményekről szóló parancsát. A Führer a Dél- Hadseregcsoportnak csak a Dnyeper-vonalig engedélyezte a visszavonulást, hisz a távoli előőrs elvesztette jelentőségét. [ A Dnyeper-vonalról részletesebben „Párducállás” című írásunkban olvashat. – a szerkesztő]

Homályos politikai hátterek

280 ezer embert szállítottak el Kercsből. Mivel a parancsot a Krímen állomásozó egységek kivételesen pontos időben kapták meg, még lehetőség nyílt volna megmenteni a nehéz háborús időben a hadfelszerelést, melyek Hitler folyamatos megállj parancsainak ellenére még nem pusztultak el.

Ezzel azonban Hitler stratégiai terve ki is merült. Mivel a következő, 17-i parancs csak a pozíciók tartására hívott fel, ezzel végkép megkavarva a fronton állomásozó katonákat. Azonban, mint kiderült, politikai okok álltak a hátterében, hogy a Führer ezt a döntést hozta. Egy német hadsereg a Krímen biztosította volna Törökország semlegességét, illetve Románáit és Bulgáriát Németország szövetségében tartását. Azonban ezzel nem ért el sokat, ugyanis a román kondukátor, Ion Antonescu több alkalommal is Berlin ellen ment, hogy csökkentse a román csapatok veszteségeit, ezzel a német egységeket a frontra tolva a szovjet csapatok elé.

A délkeleti frontszakasz vezetősége többször felhívta Hitler figyelmét, hogy a 17. Hadsereget addig vonja vissza, amíg nem késő. Hitler viszont minden vitát berekesztett addig, amíg a Vörös Hadsereg ténylegesen el nem éri a félszigetet. Ezzel azonban a szovjetek elzárták a Krímen levő Wehrmacht egységek elől az egyetlen utat a front többi szakaszához illetve a biztonságos(abb) nyugat felé. Ahelyett, hogy Hitler a megígért erősítést megküldte volna, a diktátor lecserélte március 30-i parancsában a Heeresgruppe A főparancsnokát, Ewald von Kleistot egyik legjobb páncélos tábornokára, Ferdinand Schörnerre, aki mindenek elé helyezte a nemzetiszocialista felfogást.

Ennek az embernek hiányos stratégiai kompetenciáira mutat rá viszont az, hogy április elején, amikor látogatást tett a „Krími erődítményben”, kijelentette, hogy, mint a Führer parancsolta: „Meggyőződése, hogy a krími erődítményt hosszabb távon is fogják tudni tartani.” Pár nappal később a szovjet csapatok áttörték a román-német állásokat, ahonnan a maradék erőket Szevasztopol védelmére gyűjtötték össze.

Szevasztopol, mint jelkép

78 000 német és 46 000 román katona – amely azonban csak néhány 10 000 főnyi harci egységet tartalmazott – jelentették az értelmetlen védelmet. A páncélosok voltak az egyetlen használható légvédelmi berendezések és a Vörös Hadsereg feltartóztatására fenn álló eszközök.

Schörner és a 17. hadsereg parancsnoka, Erwin Jaenecke azonnal elkezdték kidolgozni a csapatok evakuálásának lehetőségét a román területek felé. Egészen májusig a Luftwaffe és a Kriegsmarine fennmaradt egységei közel 100 000 embert tudtak a Fekete-tengeren keresztül szállítani. Román egységeket is evakuáltak Antonescu parancsára. De a visszamaradt, szedett-vedett egységeknek még Hitler parancsát tejesítve tartani kellett a pozíciót. Azonban, amint ez kiderült, Jaenecke egy másik parancsnok által le lett váltva, és a hadbíróság állították.

szovjetek Szevasztopolban

Május 5-én a Vörös Hadsereg elindította Szevasztopol ellen az ostromot. Május 9-én Hitler végül igazat adott Schörner panaszainak és lehetőséget adott a visszavonulásra. A Kriegsmarinének sikerült még további 30 000 katonát kimentenie és Romániába szállítania. Tízezrek vesztették életüket a harc káoszában, tizenkétezren estek hadifogságba. A teljes hadianyag a Vörös Hadsereg kezére került.

1942 júliusában, amikor a Wehrmacht elfoglalta Szevasztopolt, a Harmadik Birodalom hatalmának csúcsán állt. A győztes, Erich von Manstein tábornagyi címet kapott Hitlertől. 1944 májusában, amikor Szevasztopol utolsó német védői utolsói munícióikat használták fel, nem is sejtették, hogy a Vörös Hadsereg 126 katonája válik a csata után a „Szovjetunió hősévé”. Ez mind a Krím szimbolikus jelentőségéhez hozzá tartozik. Az esetnek viszont nem volt hatalmas hordereje, hisz a háború még tartott és még egy tejes évig kellett tombolnia Európa földjein.

Írta: Fejes Roland

 

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább