Németország elleni bombatámadások, 1943.

A szövetségesek 1943-ban a földközi-tengeri hadszíntéren végrehajtott támadó hadműveletekkel egyidejűleg folytatták a Németország elleni bombázásokat is.Az angol-amerikai Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottságának 1943. január 21-i direktívája meghatározta, hogy a légitámadások fő célja a német katonai, ipari és gazdasági rendszer gyorsuló ütemű rombolása és dezorganizálása, valamint a német nép erkölcsi erejének olyan mérvű megrendítése, amelynek következtében jelentősen csökken képessége a fegyveres ellenállásra.

bomb3
 
Jelentőségét és sorrendjét tekintve a légierő elsődleges feladata azoknak a fontosabb hajógyáraknak a megsemmisítése volt, amelyekben a német tengeralattjárókat építették. Csak ezután következett a repülőgépgyárak, a közlekedési eszközök, az olajfinomítók, a szintetikus üzemanyagot előállító üzemek és "egyéb ellenséges hadiipari célpontok" bombázása. A tervek szerint a Németország elleni bombázásokat az Egyesült Államok és Nagy-Britannia légierejének kellett közösen végrehajtania. Az amerikai légierő feladata főként az volt, hogy célzott nappali bombázásokkal semmisítsen meg egyes katonai és ipari objektumokat, míg az angol repülőknek tömeges éjszakai támadásokat kellett végrehajtaniuk a területbombázás módszerével. 

E feladatok végrehajtásával az angol bombázórepülő-erők parancsnokságát (parancsnok A. Harris légi főmarsall) és a 8. amerikai légihadsereget (parancsnok I. Aiker tábornok) bízták meg. 1943 áprilisában a bombázórepülő-erők parancsnokságának az állományában 38 nehéz- és 14 közepes-bombázórepülő század, összesen 851 nehéz- és 237 közepes-bombázórepülőgép volt.

Bár a parancsokban és direktívákban a légitámadások számára katonai célpontokat határoztak meg, a gyakorlatban azonban a németországi bombázásokat irányító Harris kijelentése szerint - a városok, s főként azok központi kerületei jelentették a légitámadások fő célpontjait. "Ha egy gyárat is leromboltunk egy városban, ezt mindig külön sikerként könyveltük el." A szövetségesek által választott taktika példájául szolgálhat az angol bombázók 1943. május 30-án Wuppertal ellen végrehajtott tömeges légitámadása, amelynek során a város beépített részének közel 90 százaléka semmisült meg.

bombas1943. március 6. és június 29. között a bombázórepülő-erők parancsnoksága 26 tömeges légitámadást intézett a ruhr-vidéki városok ellen, s ezek során a szövetségesek 34 705 tonna bombát dobtak le, s közben 628 repülőgépet vesztettek. Ezen kívül 1943. március-áprilisban három tömeges légitámadást intéztek Berlin, négyet Wilhelmshafen, kettőt-kettőt Hamburg, Nürnberg és Stuttgart, egyet-egyet pedig Bremen, Kiel, Stettin, München, Frankfurt am Main és Mannheim ellen. 1943. május 17-én éjjel a Möhne, az Eder és a Sorpe gátjait rombolták le.

Az amerikai légierő csak korlátozott tevékenységet folytatott. Április 4-én a 8. amerikai légihadsereg 85 repülőgéppel bombázta a párizsi Renault-művek üzemeit, április 5-én pedig Antwerpenre mért csapást. Május 14-én 126 amerikai nehéz- bombázógép támadta Kielt. 1943 tavaszán vadászkíséret nélkül hajtották végre a Németország elleni légi támadásokat, mivel a vadászgépek hatósugara túl kicsi volt. Ugyanakkor a német légierőt korszerűsített fegyverzetű "Focke Wulf-190A" típusú, valamint "Messerschmitt-110"-es éjszakai vadászgépekkel látták el. A német vadászrepülők, korszerűsített rádiólokációs célzókészülékeik segítségével mind nappal, mind pedig éjszaka jelentős veszteségeket okoztak a szövetséges légierőnek.

A szövetséges hadvezetés a repülőgépveszteségek csökkentése érdekében felülvizsgálta a bombázandó célpontok sorrendiségét. 1943. május 18-án a Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottsága jóváhagyta "A Brit-szigetekről végrehajtandó közös légitámadások tervét", amely a Pointblane fedőnevet kapta. Ez a terv képezte annak az 1943. június 10-i direktívának az alapját, amelynek értelmében a légierő fő feladata a német vadászrepülőgépek megsemmisítése, és az ezeket gyártó ipari üzemek rombolása. A terv szerint a közös légitámadásokat négy szakaszban kellett végrehajtani.

Az első szakaszban (amelynek júliusban kellett befejeződnie) a fő célpontoknak a tengeralattjárókat építő üzemeket kellett tekinteni. A második szakaszban (augusztus-szeptember) a főerőket a vadászrepülőgépek települési körzeteire és az e gépeket gyártó üzemekre kellett összpontosítani. Erre az időre a nehéz-bombázórepülőgépek számát 1192-re szándékozták gyarapítani. A harmadik szakaszban (október-december) a német vadászrepülőgépek és más harceszközök meg semmisítésének folytatása volt a feladat.

bomb5
A terv szerint 1944 januárjára már 1764 nehézbombázógéppel kellett rendelkezniük. Az utolsó szakaszban (1944. január-március) a feladat lényegében már a kontinensen tervezett szövetséges partraszállás előkészítésének biztosítása volt. Március 31-re 2702-re kellett emelniük a nehéz bombázógép állományát. 1943 júliusában az angol bombázók Kölnt, Aachent, Essent, Wilhelmshafent támadták. Az angol és az amerikai légierő német városok elleni bombatámadásai közül kiemel- kedő szerepet játszottak a július 25. és augusztus 3. közötti, Hamburg elleniek. Ezekben 3059 gép vett részt, közülük 2630 jutott a cél fölé és 8621 tonna bombát dobott le a városra. A szövetségesek 87 bombázó repülőgépet vesztettek. Augusztusban Berlint, Mannheimt, Nürnberget, Olaszországban pedig Torinót és Milánót bombázták. Augusztus 18-án éjjel megközelítően 600 repülőgép 1937 tonna bombát dobott a peenemündei rakétafegyver-kísérleti központra. 1943 őszétől kezdve a bombatámadásokat egyre inkább a franciaországi szövetséges invázió előkészítésének rendelték alá. 

Augusztus utolsó tíz napjában három légitámadást intéztek Berlin ellen, amelyek következtében Siemensstadt, Mariendorf és Lichtenfelde kerületek súlyos károkat szenvedtek. Minthogy e támadások során 125 repülőgépe pusztult e1, a bombázó repülőerők parancsnoksága ideiglenesen felfüggesztette a német főváros elleni légi támadásokat. Szeptember folyamán Mannheim ellen intézett két tömeges légi támadást, októberben pedig Hannovert, Kasselt és Düsseldorfot bombázta.

1943 őszén a 8. amerikai légihadsereg főleg a Németország belsejében levő városokra mért csapásokat, eközben azonban súlyos veszteségek érték. 1943. október 14-én például, amikor 388 nehézbombázója támadta Schweinfurtot, 60 gépet vesztett. November közepén felújították a Berlin elleni támadásokat. November 19-én éjjel 402 bombázógép 1593 tonna bombát dobott a városra. Ez alkalommal kilenc gépet vesztettek.

bomb2
 
A szövetséges hadvezetés különféle módszerekkel igyekezett a légitámadások célpontjai felől megtéveszteni az ellenséget. E módszerek közé tartozott például, hogy úgy választották meg a bombázó repülőgépek útvonalát, mintha egy bizonyos célpont felé repülnének. Az utolsó pillanatban azonban a gépek váratlanul irányt változtattak valódi céljuk felé. A repülőgépek hasonló manőverei gyakran alaposan zavarba hozták a német vadászrepülőgépek irányító és rávezető állomásainak a kezelőit. 

A 8. amerikai légihadsereg, de különösen az angol bombázórepülő-erők parancsnoksága csupán nagy vonalakban tartotta magát a Németország elleni légitámadások tervéhez. Az angol légierő a fontosabb hadiipari célpontok elleni légitámadások helyett lényegében a nagyobb német városok elleni támadásokra összpontosított. 1942-ben az angolok 48 ezer tonna bombát dobtak le, ekkor a németek 36 804 egységnyi fegyvert (nehézlöveget, harckocsit és repülőgépet) gyártottak. 1943-ban az angolok és amerikaiak 207 600 tonna bombát dobtak le, s a németek 71 693 egységnyi fegyvert gyártottak.

1943 végéig sem az angol bombázórepülő-erők parancsnoksága, sem a 8. amerikai légihadsereg parancsnoksága nem tudta maradéktalanul teljesíteni a "Pointblanc"-tervben előírt feladatait.

A hónap képe
A hónap képe
Felhívás: A 25. órában vagyunk
A 25. órában vagyunk