Barbarossa-hadművelet, 1941 nyara

A szovjet vezetés - bízva a Ribbentrop-Molotov paktum biztosítékaiban - nem akarta elhinni, hogy a németek megtámadták a Szovjetuniót, és provokációtól tartva megtiltott mindenféle válaszlépést. A döntés következményei tragikusak voltak.

Boldin elvtárs - mondja Tyimosenko - tartsák szem előtt, hogy a németek ellen nem léphetnek semmit a tudtunk nélkül. Kérem továbbítsa Pavlovnak (a körzet főparancsnokának), hogy Sztálin elvtárs nem engedélyez tüzérségi tüzet a németek ellen." Boldin ordít a telefonkagylóba: „- Hogyhogy? Hiszen csapataink kénytelenek visszavonulni. Városok állnak lángokban, emberek halnak meg!" Így zajlott le az 1941. június 22-én a reggeli órákban lezajlott telefonbeszélgetés Tyimosenko marsall, a Szovjetunió védelmi népbiztosa, valamint a nyugati katonai kerület parancsnokhelyettese, Boldin tábornok között. A szovjet vezetők nem hitték el, hogy kitört a háború. Csak néhány óra elteltével döntöttek úgy, hogy aktívan fellépnek a német hadsereg ellen. A Vörös Hadsereg sok katonája számára halált, hadifogságot hozott ez a háború első napjaiban.


Nagyításhoz kattints a képre.

Látszólagos együttműködés

Mielőtt erre sor került, Németország és a Szovjetunió között még élt az együttműködés, amely a Ribbentrop-Molotov paktummal kezdődött 1939. augusztus 23-án. Adolf Hitler azonban nem mondott le keleti hódító terveiről. A Szovjetunió elleni első háborús előkészületekre már 1940 tavaszán sor került. Ez néhány hónapig tartott, A „Barbarossa" terv (ezt a nevet kapta a Szovjetunió elleni támadás) első munkálatai 1941. január 31-re befejeződtek. Márciusban elkészültek a Szovjetunió közigazgatási irányításának azon irányelvei, amelyeket a birodalomnak kell majd alkalmaznia. A Szovjetunióval szembeni cselekmények kereteiben 1941. május 13-án Hitler parancsot ad katonai bíróságok felállítására a „Barbarossa" hadművelet idejére. Ez a parancs az SS-nek rendkívül nagy szabadságot biztosított a civil lakossággal szemben az elfoglalt területeken. 1941. május 25-én elsőként tájékoztatták a Szovjetunió elleni támadásról a Finn Hadsereg parancsnokságát, amelyre az események idején nagyon számítottak a németek. Néhány nap múlva Hitler tájékoztatta terveiről Mussolinit. A Szovjetunió elleni keresztes háborúhoz csatlakozott Románia is, ugyanis szerette volna visszakapni a Sztálin által elvett Besszarábiát, valamint szovjet területeket Ogyesszáig. A német vezetés még májusban kiadta a fogságba esett komisszárokkal, valamint a Szovjetunió politikai apparátusában dolgozókkal szembeni eljárásmódról szóló direktívákat. Az egyik paragrafus így szólt: „a politikai vezetők nem tekintendők foglyoknak, és legkésőbb az átmeneti táborban likvidálni kell őket." Ennek megerősítésére június 6-án kiadták a komisszárokról szóló parancsot.

russia

A német erők

A Szovjetunió határán 153 német hadosztály állomásozott, ebből 29 páncélos és gépesített hadosztály, 4 pedig az SS Waffen hadosztálya. Ezek von Brauchitsch főparancsnokhoz tartoztak. A hadsereg három egységének kellett a támadást végrehajtani. Kelet-Poroszországból Leningrád irányába von Leeb tábornagy „Észak" hadseregcsoportjára bízták a támadást. Kelet-Poroszország déli részéből, valamint a Főkormányzóság északi területeiről Minszk-Szmolenszk-Moszkva irányába von Bock tábornagy „Közép" hadseregcsoportja kapott utasítást a támadásra, Lublin környékéről Kijev irányába viszont von Rundstedt tábornagy „Déli" hadseregcsoportja tervezte végrehajtani a támadást. Romániából Antonescu marsall kapta a feladatot az együttműködésre. A 2740 repülőgéppel rendelkező három német légiflotta biztosította a szárazföldi támogatást. Ekkor a Wehrmacht erői több mint 7 200 000 katonával rendelkeztek, ebből az első bevetésben 3 800 000 katona vett részt. A német hadsereget román, finn, magyar, szlovák és olasz egységek támogatták. Ezzel a hatalmas, korszerűen felfegyverzett hadsereggel szemben a Szovjetunió mintegy 4 700 000 katonát tudott kiállítani, az első vonalba ennek is csak a felét.

Figyelmeztetések és intések

1941. június 10-én Cadogan, a brit Foreign Office helyettes államtitkára meghívta a minisztériumba a Szovjetunió londoni nagykövetét, Iván Majszkijt: „Nagykövet úr, azért hívtam meg önt, mert szeretnék egy rendkívül fontos nyilatkozatot tenni. Kérem, vegyen papírlapot és jegyezze, amit mondok". Cadogan tájékoztatta a szovjet nagykövetet a brit hírszerzés információiról (többnyire a lengyel Honi Hadsereg Londonba küldött jelentései alapján), miszerint német katonai szállítmányok haladnak a szovjet határ irányába. Három nap múlva Majszkij nagykövet Nagy-Britannia külügyminiszterétől, Anthony Edentől biztosítékot kapott arra az esetre, ha a németek megtámadnák a Szovjetuniót, a brit kormány kész megadni minden katonai és gazdasági támogatást a Szovjetuniónak. A következő napon a moszkvai TASZSZ hírügynökség közleményt tett közzé minden lapban, amelyben többek között arról írt, hogy a nyugati sajtó információi a németek Szovjetunióval szembeni állítólagos területi igényeivel kapcsolatban „a Szovjetunióval és Németországgal szembeni ellenséges, valamint a háború kiszélesítésében érdekelt erők ügyetlen propagandafogásai". A sajtó még hozzáteszik, hogy jelenleg „Németország ugyanolyan elszántsággal betartja a megnemtámadási megállapodást, mint a Szovjetunió, ezért az arról szóló pletykák, miszerint Németország meg szándékozik szegni a paktumot és meg akarja támadni a Szovjetuniót, minden alapot nélkülöznek. A balkáni hadműveletben felszabadult német csapatok utóbbi időben történő áttelepítését Németország keleti és északkeleti térségébe feltehetően más motívumok indokolják". Ennek a nyilatkozatnak nagyon rossz hatása volt a Vörös Hadsereg felkészülésére egy esetleges háborúra. Évek múlva Bagramian marsall írta: „Az a szervezeti passzivitás, amire Sztálin és a Védelmi Népbiztosság vezetősége ítélte a határ menti körzetek egységeit, még tovább mélyült a félrevezető propaganda eredményeképpen".

carousel_6

Mégse hisznek

1941. június 18-án a határőrségnél jelentkezett egy német tiszthelyettes és tájékoztatta a szovjet parancsnokot, hogy június 22-én reggel 4 órakor a szovjet-német határ teljes hosszában támadásra kerül sor. Ez a jelentés eljutott az 5. hadsereg parancsnokához, Potapov tábornokhoz, aki ezt nyilatkozta: „feleslegesen kongatjátok a vészharangot". Ugyanekkor több helyen német diverzánsok lépték át a határt. A szovjet határőrök egynéhányat elfogtak közülük. Néhány likvidált csoportnak az volt a feladata, hogy hadászatilag fontos hidakat foglaljanak el. Június 20-án Wlodzimierz környékén önszántából átment a szovjet oldalra Alfréd Lieskoff német katona. Június 22-én hajnali 4 órára a Szovjetunió ellen tervezett német támadásról információkat adott át. Ezek sem változtatták meg a szovjet döntéshozók álláspontját. Ehhez jött még, hogy június 22-ét foglalkozásmentes napnak tűzték ki a Vörös Hadseregben. A béke utolsó előtti napján Minszkben a tiszti klubban Pavlov tábornok Boldin tábornokkal együtt egy előadást nézett. Hirtelen megjelent a Területi Felderítő Parancsnokság vezetője, odahajolt Pavlov tábornokhoz, súgott valamit a fülébe. Amikor elment, a körzet parancsnoka Boldin tábornokhoz fordult: „Micsoda marhaság - a felderítés jelenti, hogy a határon nagyon nyugtalan a helyzet. A német csapatok állítólag teljes harckészültségben vannak, sőt már tüzelnek is a határ néhány szakaszán". Moszkvába is egyre nyugtalanítóbb hírek érkeznek. Sztálin ezeket a jelentéseket egy mondattal elintézte: „Feleslegesen keltünk pánikot".

A határon zavartalan volt a forgalom. 1941. június 21-ről 22-re virradó éjszaka éjfél után néhány perccel áthaladt Breszten a Berlin-Moszkva között közlekedő nemzetközi vonat. Szovjet oldalról néhány perccel a támadás előtt német területre érkezett két kőolajat és élelmiszert szállító szerelvény. Moszkvába továbbra is nyugtalanító jelentések érkeztek. Ennek következményeként június 22-én éjszaka 1 órakor Tyimosenko marsall elrendelte a „fegyveres erők harckészültségbe helyezését". Ez a parancs egyes körzetekbe csak a támadás után néhány órával jutott el. Ez számos ellentmondást és kétséget tartalmazott, ami Sztálin véleményét tükrözte. A parancsnokok kérdésére Moszkva ezt válaszolja: „ne dőljenek be a provokációnak, és ne nyissanak tüzet". Moszkva csodára várt, ám hiába.

A támadás

3.15-kor a németek hadüzenet nélkül megtámadta a Szovjetuniót, és megkezdődött a Barbarossa-hadművelet. 45 percen keresztül folyamatos ágyútüzet zúdítottak a határmenti területekre, a Luftwaffe pedig bombázta azokat. Ezután bekapcsolódott a harcba az egész német hadsereg. Teljes a meglepetés. A szovjet csapatok csak néhány körzetben tanúsítottak kemény ellenállást. A háború első napján a német páncéloshadosztályoknak sikerült több tucat kilométerre behatolnia a Szovjetunió belsejébe. Míg a határon folytak a harcok, az NKVD a lengyel állam 1939-ben elfoglalt területein gyilkolta azokat a foglyokat és hadifoglyokat, akiket nem akartak evakuálni. A Búg folyó menti Wydrawka faluban eltelt a harc tizedik órája. Prohomjenko sebesült közkatona volt a határőrs egyetlen életben maradt tagja, aki erejének maradékát összeszedve gránátot dobott egy német vezérkari gépkocsira, és megölte a német hadosztály néhány parancsnokát. Másutt egy benzinnel leöntött vöröskatona rávetette magát egy tankra, de az egyes katonák hősiessége nem változtatta meg a tényt, hogy a szovjet egységek többsége riadtan vonult vissza. Továbbra sem volt olyan központ, amely a hadszíntér egészén összehangolta volna a védekezést. Az egyes körzetek vezérkarához aggasztó jelentések érkeztek: "Tüzelnek ránk, mit tegyünk?" A válasz: Betegek vagytok?! A jelentésetek miért nincs rejtjelezve?!"

t34_76c

"Nem bedőlni a provokációnak"

Néhány óra már eltelt a támadás kezdete óta. Tyimosenko marsall továbbra sem hitte el, hogy elkezdődött a háború. Több helyőrség küldött jelentést Moszkvának a német bombázásokról, és a német csapatok behatolásáról. Moszkva parancsa: „Nem belemenni a provokációkba". A háborúról nem volt semmi hír a június 22-én megjelenő újságokban sem. A támadásról szóló első híradást a rádió tette közzé. A bemondó teljes komolysággal közölte a világgal: „Itt a Szovjetunió összes rádióállomása"... Az első parancsot a német hadsereg elleni fellépésre csak 7.15-kor adták ki. Négy órát késtek vele. További utasításokra egészen 1941. június 22-én estig kellett várni. Tyimosenko marsall utasításában ellencsapás végrehajtásának szükségességéről írt, hogy szétverjék a német főerőket, és a hadszínteret áttegyek az ellenség területére. Ekkor azonban már nem volt mivel végrehajtani ezt a parancsot. A Vörös Hadsereg az arcvonal egészén visszavonulóban volt. A határmenti körzetek légierejének többségét megsemmisítették. A június 22-én este Moszkvába küldött adatok szerint a légierő vesztesége 1200 repülő, aminek kétharmada a repülőtereken pusztult el.

A támadás visszhangja

A Szovjetunió elleni támadás híre azonnal bejárta a világot. Néhány órával ezután a BBC-ben beszédet mondott Churchill, Nagy-Britannia miniszterelnöke, aki támogatásáról biztosította a szovjet kormányt a német támadással szembeni küzdelemben a nemzetiszocializmus elleni közös fellépés jegyében. Ennek következménye az 1941. jűlius 2-án a brit-szovjet egyezmény megkötése. Június 24-én Luck és Dubno környékén harckocsik összecsapására került sor. Kempf tábornok III. és XLVIII. páncéloshadtestét néhány órára feltartóztatta néhány szovjet páncéloshadosztály. Minszk környékén a szovjet nyugati hadszíntér jelentős erőit bekerítették. Június 29-én a Népbiztosok Tanácsa és az SZK(b)P Központi Bizottsága felszólított minden állampolgárt - meggyőződésére való tekintet nélkül - a Nagy Honvédő Háborúra. Három arcvonalat szerveztek: Vorosilov marsall északnyugati, Tyimosenko marsall nyugati, valamint Bugyonnij délnyugati arcvonalát.

Eközben az elfoglalt területeken az SS speciális egységei tömeges kivégzéseket folytattak. A zsidó lakossággal kezdték. Lwów térségében július első napjaiban mintegy 7000 zsidót lőttek agyon. A továbbiakban a hadifoglyokkal számoltak le. Figyelembe kell venni, hogy a Szovjetunió nem írta alá a hadifoglyokra vonatkozó hágai egyezményt. A németek viszonya a fogságba került katonákhoz, akik nem egy esetben harc nélkül, önként megadták magukat, azt eredményezte, hogy a Vörös Hadsereg ellenállása kezdett megmerevedni. Azonban a legújabb orosz kutatások szerint a háború első napjaiban gyakran előfordult, hogy a katonák a politikai tisztek meggyilkolása után egész egységekkel együtt átálltak a németek oldalára. Sokak számára ez a Szovjetunióban uralkodó terror alóli felszabadulást jelentette. A valóságban azonban: a bolsevik terrort a német terror váltotta fel. Július l-jén Ribbentrop a japán nagykövettel folytatott beszélgetés során felszólította Japánt, hogy támadja meg a Szovjetuniót. A támadásra nem került sor, Japán ekkor mással volt elfoglalva.

barbarossa1

A harc folytatódik

Július 9-én Minszk környékén befejeződött a nyugati hadszíntér katlanba szorult szovjet hadseregeinek ellenállása. Hoth tábornok 3. páncéloscsoportjának egységei megsemmisítették a 3. és 5. szovjet hadsereget, valamint a 113. hadsereg egy részét. A Vörös Hadsereg több mint 300000 katonája fogságba esett. Ugyanekkor a „Dél" hadsereg hadseregcsoportjai Kijev felé vonultak. A szovjet délnyugati arcvonal szárnyának veszélyeztetettsége miatt súlyos harcokra került sor a német csapatok, valamint a szovjet gépesített hadtestek között. A német páncélos egységek mozgását rövid időre megállították. Ezzel egy időben Moszkva irányában a „Közép" hadseregcsoport megpróbálta bekeríteni és megsemmisíteni a nyugati hadszíntér szovjet hadseregeit. Július 15-én Szmolenszk térségében a nagyobb ellenállásra nem számító német 12. páncéloshadosztályt „Katyusákkal" lőtték, a kiszolgáló személyzet az NKVD tagjaiból állt. Az új fegyver szigorúan titkos volt, semmiképp se juthatott német kézre - vonatkozott ez a kezelő személyzetre is. A szovjet támadás pánikot keltett a német katonák között, ez azonban nem segített, és másnap a német 29. gépesített hadosztály elfoglalta Szmolenszkot. Moszkváig még 370 kilométer volt hátra. Néhány nap múlva a német XLVI. páncéloshadosztály elfoglalta Jelnyát, a Szmolenszk körzetében lévő fontos közlekedési csomópontot. Néhány hét elteltével német hadosztályoknak első alkalommal épp itt kell visszavonulniuk.

Hitler végzetes döntése

Ugyanezen a napon Berlinben előterjesztették a „Generalplan Ost"-ot. Ez a terv azt feltételezte, hogy a németek által Kelet-Európában elfoglalt területeket a tömeges deportálások után át kellett volna adni a német telepeseknek. A német hadsereg számára végzetesnek bizonyult Hitler azon döntése, hogy a „Közép" hadseregcsoport páncélos és gépesített egységeit két szomszédos hadseregcsoport megsegítésére irányította. Július 25-én a német csapatok szétverték a szovjet egységeket az 1939-es lengyel határtól néhány tucat kilométerre lévő „Sztálin"-vonal teljes hosszában. Pár nap múlva a „Közép" hadseregcsoport parancsot kapott Hitlertől, hogy menjen a védelemhez. Augusztus 5-én befejeződött a csata a Szmolenszk környéki katlanban, l 310 000 szovjet katona esett fogságba. A szovjet 16. hadsereg megszűnt, csak néhány egységének sikerült a gyűrűből kitörni. Hasonló volt a helyzet Humany térségében is, ahol szétverték a 18. hadsereget, és a szovjet 6. és 12. hadsereg jelentős részét. Hadifogságba került mintegy 103000 katona. A Homel melletti ütközetben elfogták Potapov tábornokot, aki június 18-án még annyira kételkedett a Szovjetunió elleni német támadásban. Szeptember 14-én Kijev térségében a német páncéloshadosztályok körülzárták, Kirponosz tábornok vezette szovjet délnyugati arcvonal csapatait a katlanban. A „Dél" hadseregcsoport Harkov, Rosztov, Krím, valamint a Kaukázus irányába haladt. Néhány nap múlva a német 6. hadsereg behatolt Kijevbe. Elcsendesült a kijevi katlanban folyó hatalmas ütközet hangja. A harcokban a német 2., 6. és 17. hadsereg, valamint az 1. és 2. páncéloscsoport vett részt.

Megsemmisítették a szovjet 5., 21., 26. és 37. hadsereget, valamint a 38. hadsereg egy részét. A Vörös Hadseregnek mintegy 660 000 katonája esett fogságba. Ez után a győzelem után Hitler és a német vezetés úgy vélte, hogy a „Barbarossa" hadművelet céljait, Leningrád, Moszkva és a Kaukázus elfoglalását még az év vége előtt sikerül elérni. Megkezdték az előkészületeket a „Tájfun" hadműveletre - Moszkva német támadására. Ez 1941. november 2-án kezdődik el.

new_pa3
A hónap képe
A hónap képe
Felhívás: A 25. órában vagyunk
A 25. órában vagyunk