A Flakpanzer I az első teljesen lánctalpas kivitelű német légvédelmi-páncélos. A története egészen a franciaországi hadjáratig vezethető vissza, ahol is a Wehrmacht mobil légvédelmét ellátó Sd.Kfz. 10/4-es féllánctalpasok nem bizonyultak elég hatékonynak, mivel páncélvédettségük gyakorlatilag nem volt, így a személyzet számos tagja esett a gyalogsági fegyverek áldozatává. A megoldást a légvédelmi löveg harckocsi alvázra történő telepítése jelentette; ezért a már elavultnak számító Pz.Kpfw I-re esett a választás. A Pz.Kpfw I-es tornyát eltávolították és helyére egy nagy tűzgyorsaságú (450 lövés/min) 20 mm-es Flak 38-as légvédelmi gépágyú került. A járművet egy 8 fős személyzet kezelte, ami rendkívüli megterhelést jelentett az eredetileg 2 főre tervezett Pz.Kpfw I-es alváz motorjának. Összesen 24 darab Pz.Kpfw I. Ausf. A-t alakítottak át légvédelmi páncélossá és ezeket az 1941 májusában felállított 614. Flak Bataillonhoz osztották be. A korszerűtlensége ellenére, még a sztálingrádi csatában is bevetették 1942-ban.
TECHNIKAI ADATOK
-
Hosszúság: 4,38 m
-
Szélesség: 2,06 m
-
Magasság: 2,05 m
-
Súly: 5500 kg
-
Legénység: 8 fő
-
Fegyverzet: 20 mm-es Flak 38 típusú légvédelmi gépágyú
-
Motor: 57 LE-s Krupp M305 típusú 4 hengeres benzinmotor
-
Sebesség: 30 km/h (úton)
-
Hatótávolság: 150 km
-
Páncélzat: 13 mm
