Második világháború

Igor Szikorszkij első világháború előtti Russzkij Vityaz-a és háborús Ilja Muromec-e után az oroszoknál hagyománya lett a „szörnyeteg bombázóknak” vagyis a többmotoros, rendkívüli méretű bombázógépeknek. Szikorszkij emigrációja után e szörnyek atyja Andrej Tupoljev lett. Ennek példája a két háború között épült nyolcmotoros „Maxim Gorkij” propagandarepülő, amely azonban hadi alkalmazáshoz túl drága és - bármily furcsa, hogy az oroszok ezt belátták – túl nagy volt. Ennek hadicélokra született kisöccse lett a TB-3 (Тяжёлый Бомбардировщик, azaz Nehéz Bombázó). Teljesen fémépítésű, egyfedelű, négymotoros gép volt, de dobozszerű törzse, szögletes formái, kéttollú légcsavarjai és merev futója elárulták, mely korszakban tervezték.

 

A huszas-harmincas évek tipikus termékeként a gép a II. világháború kitörésére elavult, ennek ellenére szolgálatban maradt, és részt vett a Halhin-Gol csatájában a japán csapatok ellen, azután 1939-40 telén a finn háborúban. Noha hivatalosan 1939-ben kivonták az első vonalból a TB-3 típust, 1941 június 22-én még mindig 516 gép volt a VVS szolgálatában, 25 pedig a tengerészetnél. Nappali bevetéseken hatalmas veszteségeket szenvedtek, de éjszakai bombázóként bevetették őket a szmolenszki, a moszkvai, de még a sztálingrádi és kurszki csatákban is. Sőt, a 18. légi hadsereg 1945. július 1-i lajstroma még 10 aktív TB-3-ast szerepeltet! Méreténél fogva a TB-3 kiváló szállítógép is volt: rengeteg teherszállító feladatot ellátott, de ejtőernyősök bevetéséhez is használták. Maximum 35 katona fért el a gép szárnyain!

 

Hadrendben utoljára 1945 június 18-án, az első, háború utáni győzelmi parádén repült három darab ebből a típusból.