Második világháború

Kétmotoros, alsószárnyas, fémépítésű közepes bombázó, a II. világháborúban Németország legfontosabb közepes bombázógépe. Tervezése polgári szállítógépként 1935-ben kezdődött meg, 1936-ban a HE 111B-t mégis a Luftwaffének szállították. A sok más típusához hasonlóan ez a még ma is meglehetősen modern külsejű gép 1937-ben a spanyolországi Kondor Légióban vizsgázott. A B-sorozatot a DB 600-as motorral épített He 111D követte. A He 111P készült először aerodinamikailag javított "buborékorral", amit megszakított az orr-géppuska, amely minden további He 111 jellemzője volt. 1939-ben végül megjelent a nagyreményű He 111H változat. A gép helytállt a másodrendű spanyol légvédelem ellen, s mivel szolgálatba állításakor gyorsabbak voltak a kortárs vadászoknál, a védelmet meglehetősen elhanyagolták. Ez arra vezette a Luftwaffét, hogy a He 111-eseket gyenge kísérővédelemmel, vagy anélkül küldje Anglia fölé, ami meg is bosszulta magát. Az angliai légicsata idején a hatalmas veszteségek világosan mutatták, hogy a típus a nappali közepes bombázó szerepkörben a közepesnél jobb légvédelem ellen már tehetetlen. Mivel a Birodalmi Légügyi Minisztérium képtelen volt a feladatkörre más gépet alkalmazni, maradt a fejlesztés, plusz fegyverek és páncélzat ill. az ezzel együtt járó lomhaság... A háború végén még V1 szárnyas repülő bomba levegőből való indítására is használták. Érdekes módon a pilóták mindezek ellenére ragaszkodtak hozzá, könnyen s jól repülhető típusnak tartották. A felderítő és szállító változataival együtt 1937-1944 között a Luftwaffe számára 6086 db, összesen (7000 db angol Merlin motorral) pedig 13.150 épült.