Dornier a maga koncepciójában helyesnek tartotta az egy gondolában tandemelrendezésben elhelyezett két motor elképzelését, és 1937-re már jelentős előmunkái voltak ezzel kapcsolatban. Ötletét, miszerint egy törzsben két motort helyezzenek el egy toló-, illetve egy vonólégcsavarral, valamint a később a Do-212-ben megvalósult tisztán farokmotoros elképzelést még ugyanebben az évben szabadalmi jogvédelem alá helyezte. Mégis ezen újszerű ötleteivel nem tudta elnyerni az RLM tetszését. A háború kitörése után a Technikai Hivatal elvetette a tandemmotoros gyorsbombázó tervezetét. Erre Dornier megbízta a Schempp-Hirth-et egy kicsi tesztrepülőgép, a Gö-9 megépítésével, ami bebizonyíthatta volna az általa vázolt előnyöket. Egy hagyományos kétmotoros repülőgéppel szemben ezek az előnyök a következők voltak: egy egymotoros gép légellenállása, a sima szárny miatt nagyobb felhajtóerő azonos fesztáv és felület mellett, valamint több kihasználható szárnyfelület, gazdaságosabb üzem és nagyobb hatótáv az egyik motor leállításával utazórepülés közben, továbbá a faroklégcsavar jobb hatásfoka (3-4%). Ezenkívül a faroklégcsavar páncélhatása miatt a személyzet nagyobb biztonságban lehetett. 1943. nyarán repült az első prototípus két DB 603 motorral. A későbbi változatok is egységesen ezt a motort kapták. Végül 13 további prototípus épült, valamint összesen 24 darab az A-0, A-1, A-10 és A-12-es szériákból. Bevetésre csak igen kevés került a típusból. A Do-335 egy szokatlanul jó teljesítményű és tulajdonságú gép volt. Emellett az akkori sugárhajtóműves gépek sebességével repült, rendkívül fordulékony volt és könnyen emelkedett, de legfőképpen üzembiztos volt. A három kerék ellenére a hagyományos futóműre jellemző hárompontos leszállásokat hajtottak végre a főkerekekre és a farokcsúszóra, majd csak ezután álltak az orrkerékre. A csúszót az alsó vezérsík végén alakították ki. A későbbi változatoknál a húzólégcsavart a tollak átfordításával fékezésre lehetett használni, hogy csökkenthessék a kifutási úthosszt. A pilóták katapultülést kaptak, de a biztonság kedvéért a függőleges vezérsíkok és a tolólégcsavar lerobbanthatóak voltak.
TECHNIKAI ADATOK:
-
Hossz: 13,85 m
-
Magasság: 4,98 m
-
Fesztávolság: 13,77 m
-
Hatótáv: 2060 km
-
Személyzet: 1 fő
-
Csúcsmagasság: 11 400 m
-
Szerkezeti tömeg: 7500 kg
-
Felszálló tömeg: 9585 kg
-
Csúcssebesség: 765 km/ó
-
Fegyverzet: egy 30 mm-es MK 103 motorágyú (60 lövés) és két 20 mm-es MG 151/20 az orrmotor felett. Legfeljebb 500 kg bombateher a bombatérben.
-
Hajtómű: két 1800 LE-s Daimler-Benz DB 603 E folyadékhűtéses tizenkéthengeres fordított V-motor
