Négyüléses, partvidéki és repülőgép-hordozóról bevethető mentő-, megfigyelő- és tengeralattjáró-elhárító kétéltű repülőcsónak. 1920-ban a Supermarine vállalatnál berepülték a Channel (Csatorna) nevezetű repülőcsónakot, majd 1922-ben a továbbfejlesztett Seagull (Sirály) Mk I.-est. A fejlesztési program során 1933 júniusában elkészült a nagyrészt fémépítésű Seagull Mk V. típus, amelyből az ausztrál kormány 24 gépet rendelt. Ezután brit megrendelésre 1935-ben 12 katapultról indítható repülőcsónakot gyártottak, már Walrus Mk I. típusjellel. A későbbi rendelésekkel együtt összesen 556 repülőcsónak készült el, mind az FAA, mind a RAF rendszeresítette a típust felderítő és tengeri mentőgépként, 635 Le-s (473,5 kW) Pegasus IIM2 típusú motorokkal. A sorozat utolsó gépeit már levegőfelszín radarral is ellátták. Az utolsó változatból, a Walrus Mk II-ből 191 példány készült 1944 januárjáig, erősebb motorral és fából épült csónaktesttel.
TECHNIKAI ADATOK
-
Méretek: hossz 11,58 m; magasság 6,13 m; fesztáv 13,95 m
-
Szerkezeti tömeg: 2223 kg
-
Felszálló tömeg: 3334 kg
-
Személyzet: 4 fő
-
Fegyverzet: egy 0,303 hüvelykes forgatható géppuska a lövészállásban az orrban, egy vagy két 0,303 hüvelykes forgatható géppuska a lövészállásban a törzs tetején és 272 kg-os bomba- vagy mélyvízi bombateher
-
Motor: egy 775 LE-s (578 kW) Bristol Pegasus VI típusú, kilenchengeres, egysoros csillagmotor
-
Hatótáv: 966 km
-
Teljesítmény: max. sebessége 217 km/h; csúcsmagasság 5460 m
