Az M10-es páncélvadász tovább fejlesztett változataként született meg az M36-os páncélvadász, amely egy módosított 90 mm-es löveggel, egy új 76 mm-eres páncélzatú toronnyal, (amelynek a hátulján jellegzetes lőszertároló figyelhető meg), és 10 mm-es frontpáncélzattal került gyártásra. Európában először Olaszországban mutatkozott be, majd nagyobb számban a D-napot követően. Rendkívül hatékony fegyvernek bizonyult ehhez hozzájárult, hogy elődjének hibáit orvosolták: a nyitott küzdőteret felnyitható és leszerelhető acéllemezekkel fedték, amelyek (25 mm vastagok voltak), valamint a Sherman tankból már jól ismert harckocsilöveg-stabilizátor beépítésével, nagy menetsebesség mellett is képes volt a célon tartani a lövegcsövet. A háború alatt hozzávetőlegesen 1400-at építettek belőle, három változatban: az első az M36 jelzésű alapváltozat, a második az M36B1 itt a tornyot egy M4A3-as Sherman alapra helyezték, és végül az M36B2, ami kívülről megegyezett az M36-ossal, azonban dízel üzemű motorral szerelték. Bevetették a második világháborúban, Koreában és a dél-szláv háborúban.
TECHNIKAI ADATOK
-
Hossz: 7,46 m
-
Szélesség: 3,05 m
-
Magasság: 2,71 m
-
Súly: 28 000 kg
-
Legénység: 5 fő
-
Fegyverzet: 1 db 90 mm-es módosított légvédelmi löveg harckocsilöveg-stabilizátoron, 1 db .50-es Browning M2
-
Motor: 1 db Ford GAF V-8, Benzin/Dízel 368 kW
-
Sebesség: 50 km/h (úton)
-
Hatótávolság: 240 km
-
Páncélzat: 12,7-102 mm
-
Gázlóképesség: 1 m
