A II. világháború folyamán három ún. "kacsa-elrendezésű" gépet fejlesztettek ki: az olasz SS-4-et, a japán Kyushu J7W1 Shindent-t és az amerikai Curtiss XP-55 Ascender-t. Ez utóbbi egyike a háború legszokatlanabb vadászgép konstrukcióinak, 1939-ben látta meg a napvilágot Curtiss műhelyében. Az amerikai légierő elképzelhetetlennek tartotta, hogy egy ilyen elrendezésű repülőgép jó eredményeket tud produkáni, ennek ellenére az első próbák jó eredményt hoztak, így Curtiss 3 prototípus megépítésére kapott megbízást. Többszöri átépítések után végül megbízhatóan működött a gép, attól eltekintve, hogy felépítése miatt túl érzékenyen reagált a kormánymozdulatokra. Mindezek ellenére az amerikai légierő szakértői kételkedtek alkalmazhatóságában, és a további fejlesztéseket leállították. Az egyik prototípus napjainkban a Smithsonian-Institute-Múzeumban található az Egyesült Államok-ban.
TECHNIKAI ADATOK:
-
Méretek: fesztáv 12,4 m; hossz 9,0 m; magasság 3,0 m
-
Súly: 2882 kg (üresen); 3497 kg (harckészen)
-
Személyzet: 1 fő
-
Fegyverzet: négy 12,7mm-es (.50cal) géppuska
-
Motor: egy 1275 LE-s Allison V-1710-95 12 hengeres, vízhűtéses motor
-
Hatótávolság: ? km
-
Teljesítmény: max. sebessége 628 km/h; csúcsmagasság 10 500 m
