A német rohamegységek fegyvere volt. Két fő alkatrésze: a tartály és a lángszórócső. Az égő anyag tartályból való kipréselésére általában nagynyomású nitrogént használtak, a németek azonban oxigént és ózont is alkalmaztak. A lángszórócső végét permetszerűen elhagyó folyadékot egy erre alkalmas szerkezet gyújtotta be. A láng hosszúságát a szabályozószelep segítségével állították be. A kezelő katona testi épségét azbeszt ruha és kesztyű védte. A 40.1 cm hosszú Flammenwerfer 41 lángszóró tömege üresen 18,4 kg, töltve 22,1 kg volt. A 7,5 liter űrtaltalmú palackban a nyomás 30 atmoszféra. Egy tartós tűz körülbelül 10-12 másodpercig hatott, a kéttartályos palackból 2-15 tűzlöketet lehetett kifújni. A Rheinmetall-Borsig cég 1941 szeptemberétől 64 284 darabot gyártott le belőle a háború folyamán. Elődje a Flammenwerfer 39 volt.
TECHNIKAI ADATOK:
-
Űrtartalom: 7,5 liter
-
Méretek: csőhossz 372 mm; teljes hossz: 401 mm
-
Tömeg: 22,1 kg (töltve)
-
Össz. égési idő: 10-12 mp
-
Működés: töltény gyújtás/nitrogéngáz
-
Alkalmazási táv: 32 m
-
Kilövellési sebesség: másodpercenként 140 méter
