M1 Garand félautomata puska

spr_m1_side
 
John Cantius Garand tervezte a világon elsőként rendszerbe állított félautomata (öntöltő) puskát. A US Army – éles ellentétben a brit hadsereggel, amely sokáig az ismétlőpuskát is elutasította gyávának tartott katonái miatt - mindig is elégedetlen volt a hagyományos Mauser rendszer tűzgyorsaságával (ami nem meglepő egy olyan hadseregtől, amelyik az 1860-es évek óta 7 és 11 lövetű winchesterekkel harcolt, ha hivatalosan nem is volt azokkal felszerelve), így már az 1903-ban rendszerbe állított M1903 Springfield puskához kifejlesztettek egy speciális eszközt, a Pedersen-apparátot, amit a tárba helyezve a fegyvert automatává lehetett alakítani, igaz, ekkor csak pisztolylőszert tüzelhetett.

Ez nem volt kielégítő, éles harcban nem is alkalmazták a Pedersen-eszközt. Viszont megmaradt az igény egy – a Mauser rendszerű Springfieldnél sokkal nagyobb tűzgyorsaságú – komoly hadipuskára. A BAR (Browning Automatic Rifle) ugyan már szolgált, de ezt nagy tűzereje és automata működése miatt inkább támogatófegyvernek tekintették. Így minden jelentős gyártó pályázott a nagynak ígérkező megrendelésre. Fort Benningben tartották a teszteket, és ott a Garand-konstrukció olyan nagy neveket előzött be, mint a Browning.

A fegyver gázelvételes rendszerű, akár a német Gewehr 41/43, viszont a závárzatot működtető rúd (nem gázdugattyú!) nem a cső felett helyezkedik el, mint a német fegyvernél, hanem alatta. A tár igen egyedi: a töltények egyetlen „clip”-be, vagyis tárba vannak helyezve, és ezt a tárat kell felülről a puska töltényűrébe tolni. Ez kiürüléskor egy igen jellegzetes fémes hanggal kipattan a fegyverből. Ezt a rendszert azért alkalmazták a máshol használt, alulról behelyezhető tár helyett (Gewehr 43; Tokarev SVT-40), mert ők nem gyávának tartották katonáikat, mint az angolok, hanem hanyagnak. A hadsereg vezetése attól tartott, hogy a katonák az alulról behelyezhető tárat csak elveszítenék, ezt pedig csak a felülről benyomható tárral látták elkerülhetőnek.

spr_m1_side

Garand eredetileg .276-os Pedersen lőszerhez tervezte ezt a tárat, ebből 10 db fért volna a puskába. A hadsereg azonban a 30-06-os kalibert választotta, ez pedig a nagyobb űrméret miatt helyigényesebb lőszer volt. Így lett az M1 Garand puska 8 lövetű. Létezett mesterlövész változata is, valamint egy csőtoldattal alkalmassá lehetett tenni puskagránát kilövésére. Bajonettel is fel lehetett szerelni. Igen széles körben elterjedt a fegyver, a háború után is használták, még a vietnami háborúban is feltűnt. (Érdekes, hogy a britek elutasították a puskát, és inkább a Lee-Enfieldnél maradtak, a szokásos okból: nehogy a „gyáva” katonák hamar elpazarolják a lőszert… Ezzel szemben a háború után mind a Bundeswehr, mind az olasz és japán haderők Garanddal lettek felszerelve!) Elegáns külseje miatt számos díszelgő alakulat is ezt a fegyvert választotta, sőt, a görög hadsereg a 90-es évek végéig kiképzési célokra M1 Garandot használt! Természetes ezek után, hogy a görögök elnöki díszgárdája, az Evzones a mai napig is Garanddal látja el a feladatait…

spr_m1_side

Az M1 Garand sportfegyverként is nagyszerűen bevált: többféle kaliberben is elérhető, akár a világháborús időkből származó hadifeleslegből, akár utángyártásokból és másolatokból is beszerezhető.

 
TECHNIKAI ADATOK
  • Űrméret: 7,62 mm

  • Csőhossz: 610 mm

  • Teljes hossz: 1106 mm

  • Tömeg: 4,91 kg

  • Tűzgyorsaság: 16 lövés percenként

  • Torkolati sebesség: 841 m/s

  • Tár befogadóképessége: 8 töltényes belső tár

Írta: dr. Bársony Atilla (Atiraptor)

A hónap képe
A hónap képe
Felhívás: A 25. órában vagyunk
A 25. órában vagyunk