Második világháború

 

 

1943 elején a német haditengerészet vezetése elrendelte 7 db U-boot átépítését. A repülőgép-csapdáknak is nevezett tengeralattjárók alapjául a VIIC típus példányait használták fel. (U-441, U-256, U-211, U-263, U-271, U-621 és U-953). A négycsövű 20 mm-es légvédelmi gépágyúval, kísérleti 37 mm-es automata gépágyúval és további két 20 mm-es légvédelmi fegyverekkel felszerelt tengeralattjárók annyi muníciót hordoztak, hogy a csökkentett méretű torpedókamrában mindössze 5 db, csőretöltött torpedónak jutott hely, amelyek kizárólag önvédelmi célokat szolgáltak. A módosításokat 1943-ra végezték el, a hadműveleti területre 1943 júniusában vezényelték ki a hajókat - ahol a kezdeti meglepetést kihasználva - kiváló teljesítményt nyújtottak a meglepett RAF-légierővel szemben. A meglepetésre alapozott, hírtelen kivívott harci sikereket rövidesen súlyos veszteségek váltották fel: a repülőgép-csapdáknak átépített U-bootok 1943 júniusa és augusztusa között súlyosan megrongálva és komoly személyi veszteségeket elszenvedve tértek vissza a német haditengerészeti bázisokra. 1943 novemberében Dönitz admirális elrendelte a sérült tengeralattjárók hagyományos támadóhajóvá történő visszaalakítását.

 

U-flak Hadműveletek