A II.B osztályú hajókat a Kriegsmarine haditengerészei a nem túl
hízelgő "Fatörzs-kenu" névvel illették, mivel az egységek kis
méretüknél fogva roppant instabilak voltak, és rémisztően billegtek a
felszínen. A típus egyenes leszármazottja volt az I. világháború során
alkalmazott UB.II osztálynak, amelyet partmenti járőrfeladatokra
terveztek. Ezek a hajók 1940-ben már igencsak elavultnak számítottak. A
későbbi
fejlesztések során a mérnökök megpróbálták növelni a hajó stabilitását,
ezért részlegesen átépítették a törzset, és nagyobb üzemanyagtartályt
építettek be a hatótávolság növelése érdekében. 1940-41 között az
admiralitás fokozatosan kivonta az osztályhoz
tartozó egységeket a járőrszolgálatból, mivel nyilvánvalóvá vált, hogy
azok nem képesek felvenni a harcot a brit rombolókkal. A II. osztály
különböző változataiból összesen 50 példány
épült, amelyek közül hat darabot 1941 nyarán a német haditengerészet a
román hadsereg kötelékébe utalt át.
TECHNIKAI ADATOK
-
Vízkiszorítás (tonna): 279 (felszínen), 328 (lemerülve), 414 (harcra készen)
-
Hossz: 42,70 m
-
Szélesség: 4,08 m
-
Merülés: 3,90 m
- Magasság: 8,60 m
-
Teljesítmény (LE): 700 (felszínen), 360 (lemerülve)
-
Sebesség (csomó): 13,0 (felszínen), 7,0 (lemerülve)
-
Hatótávolság (mérföld/csomó): 3100/8 (felszínen), 43/4 (lemerülve)
-
Torpedó: 5 db, 3/0 (orr / far-cső)
-
Akna: 12 TMA
-
Fedélzeti ágyú: -
-
Személyzet: 22-24 fő
-
Max merülés: kb. 150 m
