Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket.
A Zero vadászok, és más, komolyabb tűzerejű repülőgépek fedélzeti fegyvere kivételesen alátámasztotta azt a nyugati sztereotípiát, miszerint a japánok fő erőssége a másolás. 1935-ben japán tisztek az Oerlikon gépágyúkat tanulmányozták, és úgy döntöttek, az megfelelne a jövőbeli vadászgéptervek számára. 1937-ben döntés is született ezek adoptálásáról, és nyugalmazott tábornokok külön e célra létrehozták a Dai Nihon Heiki KK. vállalatot. 1939-ben indult be itt az Oerlikon FF gépágyúk sorozatgyártása, amit először Type E néven készítettek. (Az E az Oerlikon japán átírásának – Erikon – kezdőbetűje.)
Később ezt Type 99-1 (rōmaji - azaz latin betűs japán - írással: Kyū-Kyū Shiki Ichigō Kizyū; magyarosan ejtsd: Kjúkjú Siki Icsigó Kizjú) néven gyártották, az FFL gépágyú pedig Type 99-2 (rōmaji: Kyū-Kyū Shiki Nigō Kizyū; magyar fonetika szerint: Kjúkjú Siki Nigó Kizjú) megnevezéssel állt hadrendbe. A japán kategorizálás azonban nem gépágyúként, hanem 20 mm-es nehézgéppuskaként sorolta be ezeket a fegyvereket, ez zavarokat idéz elő a korabeli dokumentumok kutatásakor.
E lövegek kizárólag repülőgép-fedélzeti fegyverként kerültek használatba, lőszerük nem volt csereszabatos a Hadsereg és a Haditengerészet egyéb 20 mm-es eszközeiével. A két gépágyú párhuzamosan finomodott aztán, fő különbségük a lőszerhüvely méretében állt. A 99-2 nagyobb lőportöltete nagyobb torkolati sebességet, de kisebb tűzgyorsaságot eredményezett. A háború első éveiben a 99-1 volt a favorit, ezt 60 lőszeres dobtárral szerelték a híres Zerók szárnyaiba, de ilyen fegyvereket kapott a Mitsubishi J2M Raiden „Jack” első két változata is. Ugyane fegyvert alsó tárral szerelték mozgatható kivitelben többmotoros gépek védőfegyvereként is, így a szintén ismert Mitsubishi G4M Rikko „Betty” faroklövésze is ilyet kezelt. Ha a rendelkezésre álló hely kicsi volt, a gépágyút elláthatták 45, 30, vagy 15 lőszeres tárral is. E fegyvert a következő típusok használták:
Kawanishi H8K Seiku „Emily” repülőcsónak
Kawanishi H6K „Mavis” repülőcsónak
Kawanishi N1K Kyofu „Rex” vadász-hidroplán
Mitsubishi A6M Zero-sen „Zeke” vadász
Mitsubishi G3M „Nell” bombázó
Mitsubishi G4M Rikko „Betty” bombázó
Mitsubishi J2M Raiden „Jack” vadász
Nakajima J1N Gekko „Irving” éjszakai vadász, felderítő, könnyűbombázó
A 99-2 1942-ben jelent meg, de csak később terjedt el. Ezt az alábbi típusok hordozták:
Aichi B7A Ryusei „Grace” torpedővető és zuhanóbombázó
Aichi E16A Zuyun „Paul” felderítő hidroplán
Kawanishi N1K-J Shiden „George” vadász
Mitsubishi A6M Zero-sen „Zeke” vadász
Mitsubishi G4M Rikko „Betty” bombázó
Mitsubishi J2M Raiden „Jack” vadász
Nakajima J1N Gekko „Irving” éjszakai vadász, felderítő, könnyűbombázó
Létezett mindkét fegyverből később hevederes kivitel is, a Model 4, de ez nem terjedt el széleskörűen. A Model 5 erősebb rugóval növelt tűzgyorsaság-emelő terv volt, de csak 1945-ben készült el, és bevetésre már nem került.
Szögre akasztották a fegyvert, dalra fakadtak, hangosan kurjongattak, megajándékozták egymást, sőt futballmérkőzést játszottak december végén a lövészárkok ellentétes oldalán küzdő katonák. A legtöbbször szó szerint fizikai összeborulásra csak a karácsony…
Az Ivo Dzsimáért folytatott küzdelem a második világháború csendes-óceáni hadszínterének egyik legvéresebb ütközete volt. A Kuribajasi tábornok vezette közel 22 ezres japán haderő a korábbi gyakorlattól eltérően nem a partvonal…
A USS Albacore (SS-218) egy Gato osztályú tengeralattjáró volt, amely a második világháború során a csendes-óceáni hadszíntéren teljesített szolgálatot 1944-es elsüllyedéséig. A roncsot víz alatti régészek találták meg a japán…
Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.
Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.
Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.
