Második világháború

 

Az Opel Blitz volt a németek legsikeresebb kísérlete arra, hogy szabványosítsák gépjárműállományukat (az 1930-as évek végén közel 100 különböző típusú gépkocsi állt német szolgalatban, ami óriási logisztikai nehézségeket okozott). A Blitz vezetőfülkéje acélból, teste pedig fából készült. A típust számtalan feladatra vették igénybe, mentőautóként ugyanúgy megállta a helyét, mint mozgó javítóműhelyként, vagy parancsnoki járműként. A terepjáró képesség fokozásának érdekében a Blitz összkerékmeghajtást kapott, ezeket a példányokat Allradnak nevezték. A típust az összes hadszíntéren bevetették. Késői gyártású példányai pedig az acéltakarékosság jegyében fából és préselt papírból készült vezetőfülkét kaptak. A Blitz gyártása egészen 1944-ig tartott, amikor is a szövetséges csapatok sorra elfoglalták a gyártó üzemeket. A Blitz jól megépített teherautó volt, amely azonban bonyolultsága miatt mostoha körülmények között nem bizonyult kellőképpen megbízhatónak.

Talán nincs is ismertebb tehergépkocsi a második világháború idejéből mint a legendás Opel-Blitz. Azonban rögtön az elején közölnünk kell a tényt: az Opel-Blitz az nem egy teherautó, hanem egy egész tehergépkocsi család. Az egy tonnás raksúlyú könnyű teherbírású gépjárművektől a 3 tonnás közepes/félnehéz tehergépkocsikig rengeteg típus szolgált a III. Birodalom hadseregében. A legismertebb és mindenki által Opel-Blitznek hívott típus vagy a 4X2-es kerékképletű Opel-Blitz 3,6-36S vagy a 4X4-es, későbbi változata az Opel-Blitz 3,6-6700A.

A német hadsereg 1939-re bár törekedett arra hogy kategóriánként legalább egy-kettő szabvány tehergépkocsi álljon rendelkezésre, azonban ez a terv nem került tökéletesen megvalósításra. Az Opel-Blitz család tagjai mellett számtalan gyártmányú német, majd 1939 után zsákmányolt tehergépjármű igyekezett kielégíteni a német hadsereg igényeit. Azonban a német hadvezetés a háború egész ideje alatt gépkocsi hiánnyal küzködött.

Egyes források szerint nem is a "kevés" gépkocsi volt itt a hiba önmagában hanem azon elképzelések, miszerint a nagy tömegű utánpótlás és mindennemű szállítás vasúton történő megoldása sokkal kifizetődőbb és megbízhatóbb. Azonban a Szovjetunió elleni offenzíva kezdeti sikerei után szembesültek a németek a vasúti szállítás hátrányaival, például azzal, hogy a vasútvonalak nagyon sérülékenyek. Később a partizántevékenység méginkább előhozta a vasút hátrányait. Amikor a légteret kezdték uralni a szovjet és nyugati szövetséges repülőgépek akkor a vasúti szállítás teljesen kiszámíthatatlannak bizonyult.

A kezdeti típusok az 1930-as évek elején a személygépkocsi gyártásban jeleskedő Opel bemutatta az új kis és közepes teherkocsi családot, melynek Blitz azaz Villám nevet adott. Az első Opel-Blitzek 1930 és 1937 között egy, másfél vagy két és fél tonnás raksúlyú járművek voltak. Legismertebb típusok ebből az időből: az Opel 10/45 PS, az Opel Blitz 1,0, valamint az Opel-Blitz 2,5-32. 1937-ben viszont a háborús készülődésre való tekintettel elkezdtek tervezni egy ennél erősebb járművet, az Opel-Biltz 3,6-36-ot. 1930 és 1939 között a polgári életben a járművek rendkívüli teljesítményt nyújtottak, mind áruszállításban, mind személyszállításban (a teherkocsik alvázát felhasználva autóbuszok is készültek ekkor, például az Opel-Blitz 1,0 Omnibus, vagy a 2,5 Omnibus). Ezek a megbízható, viszonylag olcsó tehergépkocsik felkeltették a német hadvezetés figyelmét is és 1939-től a Wehrmacht általános szállítójárművének nevezték ki a 3,6-os változatot. A kisebb, régi típusok is szolgálatba kerültek, általában sebesültszállító, tűzoltó, rádiós szerepkörbe, később a megszálló, rendfenntartó alakulatok városi szállítójárműveként. A Wehrmacht igáslova, az Opel-Blitz 3.6-36SA járműről általános információkat lásd feljebb.

• Gyártás éve: 1937 április-1944 augusztus
• Meghajtás: 4X2
• Raksúly: 3300 kg
• Legyártott mennyiség: 82 356 db

A 4x2-es kerékképletű Opel Blitz 3,6-36S részt vett a lengyelországi harcokban már és ott derült fény arra, hogy bizony egy jobb terepjáró-képességű változatra is szükség lenne mind a katonák szállítása, mind egyéb szállítmány tekintetében. Ezért 1940-ben elkezdték gyártani az Opel-Blitz 3,6-6700A-t (az A az Allrad, azaz összkerék rövidítése). Ebből nem készült olyan sok mint az elődjéből, csupán megközelítőleg negyedannyi darab. Elődjétől külsőleg a rövidebb, ám szélesebb alváz különböztette meg. Sebessége pár km/h-val elmaradt elődjétől viszont a 68 lóerő teljesítményt le tudta adni 2800-as fordulatszámon is. Ellenben fogyasztása jóval meghaladta a 3.6-36S fogyasztását, ugyanis 25 liter helyett 100 km-en 30-35 litert fogyasztott (közúton). A fogyasztás növekedését ellensúlyozta az a tény, hogy a terepen sokkal jobban boldogult. 1941-től a fejletlen úthálózattal rendelkező Szovjetunióban terepjáró-képessége miatt nagyságrendekkel jobb tehergépkocsinak minősült elődjénél.

Eme járműről csak dióhéjban szólnánk, mivel inkább önálló kategóriába sorolható gépkocsitípus. Opel-Blitz 3,6-36S csak az egyik Maultier alap volt, emelett még Mercedes és egyéb tehergépkocsikat is felhasználtak Maultierek építésére. A Maultierről információt itt találhat a kedves olvasó.

A nehezebb teherkocsik gyártásakor az Opel a Blitz gépjárműcsalád tagjaként alkotta meg az Opel-Blitz 3,6-36-tal párhuzamosan a 3.6-47-et, mely az azonos tehergépkocsi alkatrészeit felhasználva autóbusznak készült.

1937-ben a tehergépkocsi alvázát meghosszabították (az első és hátsó tengely közötti táv 3,6 m-ről 4,65 m-re nőtt) és egy merev, oldalanként 2-2 üvegablakkal ellátott karosszáriát helyeztek rá. Az így megszületett autóbusz 28-30 utas szállítására volt alkalmas. 1938-ban az alvázat alacsonyabbra helyezték, tehát a hasmagasság csökkent, de a stabilitás jelentősen megnőtt és egy 37 üléses járművet hoztak létre. Bár a 28-30 üléses változat sokkal kényelmesebb volt, a közúti szállítás miatt nem fektettek nagy hangsúlyt a magasabb alváz előnyeire és a kevesebb össztömegre. A Heer és a Luftwaffe is besorozta eme buszokat és katonai feladatokat is elláttak polgári jármű létükre. A háború összes hadszínterét megjárták, megbízható, robosztus járművek voltak és éppúgy állták a sarat Szovjetunióban, mint a homokot Észak-Afrikában.