Amerikai gyártmányú nagy teherbírású tehergépjárművek a Vörös Hadsereg szolgálatában

A világháborúval foglalkozó irodalomban sajnálatos módon kevés alkalommal találkozunk a szállítójárművek leírásaival. Jóllehet nem harcjárművek tartoznak ide, azonban a tehergépkocsik és mindennemű szállítójármű (vonatoktól a lovaskocsikon át a hajókig) nagyon fontos szerepet tölt be egy hadseregnél. Ha azt nézzük nem csupán az utánpótlás szállítására alkalmazhatók eme járművek, hanem éppúgy vontathatnak löveget, szállíthatnak sebesülteket, harcoló alakulatokat, pontonhídelemeket és sok esetben végezhetnek műszaki mentést is. A Vörös Hadsereg szó hallatán egyből mindenkinek a T-34 jut eszébe, a középhaladóknak a Sztálin harckocsi család, a haladóknak pedig mondjuk a KV-1, de szinte minden elfelejti a tényt: a Vörös Hadseregben már méreteiből adódóan is hatalmas szükség volt egy jól működő szállítóapparátus kialakítására. Bár a szovjet hadiipar is fordított energiát tehergépkocsik gyártására, elég a GAZ és a ZIS járműcsaládra gondolni, azonban a többmilliós hadsereg ellátásához, mozgatásához ez kevésnek bizonyult. 1941 végén az első Lend-lease szállítmányok keretében a páncélosok és repülőgépek mellett megjelentek a harchoz szükséges egyéb eszközök is, melyeket legtöbb esetben a Vörös Hadsereg vezetősége és a katonák is többre tartottak, mint akár a páncélosokat. A Lend-lease program jellemzőire, történetére, hatásaira nem szeretnék most kitérni. Szinte minden visszaemlékezésben elismerően nyilatkoznak háborút megjárt katonák a brit, kanadai, amerikai járművekről.

E cikkben igyekszem a kedves Olvasót megismertetni pár ritkán látott, hallott, olvasott típussal. Az összes Lend-lease program jóvoltából leszállított tehergépkocsit bemutatni szinte lehetetlenség lenne, ezért ezek enciklopédikus felsorolására nem is teszek erre kísérletet.

Érdekességgyűjtemény gyanánt álljon itt egy rövidke összeállítás pár nagy teherbírású igazi monstrumról, akik bár jövevények voltak a Vörös Hadseregben, Kelet-Európa és egyben Hazánk megszállásban is kivették részüket.

Autocar U8144 és U8144T 4X4-es kerékképletű 5-6 tonnás tehergépkocsi és nyergesvontató

Az Autocar márkájú tehergépkocsik talán a legkevésbé ismert tehergépkocsik voltak a második világháborúban. E cég volt az egyik (A Diamond T és a White mellett) ami az M2 féllánctalpas szállítójárműveket gyártotta. Az U7144T nyerges vontató ismertetésére nem térnék ki, mivel ezeket a Vörös Hadsereg nem használta, jóllehet ez volt az Autocar gépjárművek legelterjedtebb fajtája. Majd az amerikai kuriózumok ismertetésénél visszatérek rá, ígérem. Az U8144 tehergépkocsit 1941-ben tervezték és amerikai számadatokat tekintve kevés készült belőle. Az alap típus 4X4-es kerékképletű U8144-ből mindösszesen 600 darab, melyek elvétve fordultak elő pár amerikai alakulatnál, ezek dobozos felépítésű rádiós, híradós járművek voltak, és az amerikai légierőhöz kerültek. Az U8144T ennek a tehergépkocsinak a nyerges vontató változata volt, azonban elődjétől, az U7144T-től az különböztette meg, hogy az egy általános célokra használt katonai nyerges vontató volt, addig az U8144T pontonhídelemek szállítására volt kifejlesztve és a vezetőfülke mögé kapott egy nagyméretű tároló rekeszt is, amiben a hídveréshez szükséges szerszámok, kisegítőanyagok kényelmesen elfértek. (Az U7144T vezetőfülkéje mögött csak két pótkerék volt felszerelve)

Az U8144T-t ezután egyszerűen csak fantáziadús „Pontoon Tractor" névvel illették, és az amerikai hadsereg nehéz hídverő századához sorozták be őket.

A Vörös hadsereg a háború legvégén kapott ezekből a pontonszállítókból pár darabot (8-10 darab) és bár információ nem nagyon maradt fenn róluk azonban valószínűsíthető hogy a háború végi folyami átkeléseknél, ahol pontonhidat kellett létesíteni, ott használták.

autocar_u8144t

F.W.D SU-COE, 5-6 tonnás, 4x4-es kerékképletű tüzérségi vontató

A Four Wheel Drive Company által gyártott nehéz vontatóból a Vörös hadsereg 1944-ben 90 darabot kapott csupán, melyet 122 mm-es tarackágyúk vontatására vettek igénybe, mivel a brit Bedford QL tehergépkocsi családhoz hasonlóan kiváló terepjáróképességgel rendelkeztek, és akár kétszer akkora teher vontatására is képesek voltak.  1944-től az USA-ban körülbelül 2700 darabot gyártottak a típusból és olyan sikeres volt, hogy még 1951-55 között is adott el belőle az Amerikai Egyesült Államok Dániának.

Technikai adatai:

  • Hossz: 6.37 m
  • Szélesség: 2.43 m
  • Magasság: 2.87 m
  • Tömeg: 11.970 kg
  • Motor: 6 hengeres Waukesha SRKR, 8.473 cm3-es vízhűtéses benzinmotor
  • Teljesítmény: 126 LE 2250-es fordulatszámon
  • Váltómű: 4 előre + 1 hátramenet
  • Üzemanyag kapacitás: 382 liter
  • Hatótáv: 370 km
  • Kezelőszemélyzet: 1 fő
f.w.d_su-coe

GMC ACKWX-353 3 tonnás 6x6-os kerékképletű általános tehergépkocsi

A legendás GMC CCKW352/353 elődjének tekinthető tehergépkocsit még 1939-ben fejlesztették ki egy polgári tehergépkocsiból. Az új fejlesztés felkeltette a francia hadvezetés érdeklődését is, és a méreteihez képest meglehetősen alulmotorizált francia hadsereg számára rendelt belőle 1940 elején jelentősebb mennyiséget. E tehergépkocsik azonban a francia vereség miatt nem érkezhettek meg. 1940-ben mintegy 2400 darab ACKWX-353 készült el. A franciáknak szánt mennyiséget az amerikaiak leszállították az angoloknak, akik nem voltak elragadtatva a lomha, nagy méretű, szerény terepjáró képességekkel rendelkező teherkocsitól, ezért 1941-ben az első járművek között volt, amit a Vörös Hadseregnek átadtak a Lend-lease program keretében. 1941-42-ben a mintegy 100 darab ACKWX-353 megsemmisült.

gmc_ackwx-353

GMC AFWX-354, 3 tonnás 6x4-es kerékképletű általános tehergépkocsi

A GMC ACKWX-353-mal egyidőben fejlesztették ki ezt a megnövelt vezetőfülkével ellátott 3 tonnás teherbírású tehergépkocsit. Eredendően reflektorok és azok kezelőinek szállítására tervezték. A franciák ebből a típusból is rendeltek 800 darabot, azonban a másik GMC változathoz hasonlóan ezek sem érkezhettek meg hozzájuk, így a britekhez kerültek. Az ACKWX-353-hoz hasonlóan a britek ezt is továbbadták Szovjetuniónak, ahol 1941-42-ben használták őket. Robosztus, megbízható de méreteihez képest kissé gyenge (77 lóerős motorral voltak ellátva), szerény terepjáró képességgel rendelkező tehergépkocsi nem vívta ki használóik elismerését.

gmc_afwx-354

International KR-11 5 tonnás, 4x2-es kerékképletű tehergépkocsi

Az International Harvester Company volt talán az egyik legismertebb lend-lease tehergépjármű gyár. Az 1941-ben bemutatott 4X2-es kerékképletű KR-11 kiváló tehergépkocsinak bizonyult. Szovjetunió 1943-44 során mindösszesen 1243 darabot kapott belőle. Ezek billenőplatós változatok voltak, melyeket különböző építő, szállító munkákra vettek igénybe, például romok eltakarítása vagy erődítési munkák.

A KR-11 alap típusa ponyvás rakodóterű volt és akár lövegek vontatására használta az amerikai hadsereg, de volt belőle nyergesvontató is a billenőplatós változaton kívül.

A szovjetek meg voltak vele elégedve hiszen az 5 tonnás kategóriában a legjobb teherautónak bizonyult ebben az időben. Nem véletlen hogy a háború után a szojvjetek lemásolták és ebből építették meg a Zis-150 tehergépkocsit.

international_kr-11

M1 Ward Lafrance 1000 nehéz műszaki mentő jármű

Az Amerikai Egyesült Államok széles arzenálját fejlesztette ki a műszaki mentő járműveknek. Ezek egyike volt a kevésbé ismert Ward Lafrance 1000 típusú nehéz tehergépkocsiból  kialakított, 5 tonnás daruval ellátott műszaki mentő.

1941-ben fejlesztették ki a harcmezőn megsérült páncélosok vontatásra és nehéz elemeik megemelésére, például motorcsere esetén.  Összesen 5765 Ward Lafrance készült 1942-től 3 szériában (4925 a Ward Lafrance gyárban míg 840 darab a Kenworthnél). Szovjetunió 1942-43-ban 101 darabot kapott belőle, és a T-34-esek műszaki mentésénél használták őket. A jármű a a hátsó tengelyek felett elhelyezett darun kívül rendelkezett egy 10 tonnás vonóerejű csörlővel a vezetőfülke előtt és egy 20 tonnás vonóerejűvel hátul. Így tehát mindkét irányba tudott vontatni. Egyetlen hátrányát lehet megállapítani ennek a War Lafrance 1000-nek mégpedig azt hogy a két hátsó tengeyl tűl közel volt egymáshoz és terepen, ahol mondjuk köves talaj volt gyakran a két hátsó duplakerék közé szorult a felvert kő így könnyen defektet kapott. Ha a belső abroncs ment tönkre a szerelése bonyolult volt. Az angolok ezért inkább a Scammell műszaki mentőt részesítették előnyben.

Technikai adatai:

  • Hossz: 7.92 m
  • Szélesség: 2.51 m
  • Magasság: 3.10 m
  • Tömeg: 15.900 kg
  • Motor: 6 hengeres Continental 22R, 8.211 cm3-es vízhűtéses benzinmotor
  • Teljesítmény: 145 LE 2400-asa fordulatszámon
  • Váltómű: 4 előre + 1 menet
  • Üzemanyag kapacitás: 378 liter
  • Hatótáv: 400 km
  • Kezelőszemélyzet: 1 + 1 fő
m1_ward_lafrance_1000

Írta: HunBütyök