„Olvastam egy Sztálinról szóló könyvet, vaskézzel irányítja azt a hatalmas országot." - Adolf Hitler

Második világháború

patreon reklamTámogass bennünket!
Anyagi eszközeink nincsenek, ezek hiányában viszont hosszabb távon leküzdhetetlen nehézségbe ütközik e bázis fennmaradása. Honlapunk nonprofit, csapatunk tagjai puszta elhivatottságból teszik, amit tesznek. Ezért kérjük: akinek fontos e felület fennmaradása, e közösség további munkája, és üzenetünk eljuttatása minél szélesebb körbe, támogasson bennünket. 

Wannsee-i konferencia - 1942. január

1942. január 20-án Berlin külvárosában tartott értekezlet, amelyen a náci Németország minisztériumainak illetékesei megvitatták a “Végső megoldás" programját. Reinhard Heydrich (az RSHA főnöke) megnyitó beszédében az Adolf Eichmanntól kapott adatok alapján ismertette a Harmadik Birodalom zsidópolitikájának “eredményét": 537 ezer zsidót “sikerült" kivándoroltatni. Heydrich vázolta az új zsidópolitika lényegét: 11 millió európai zsidót keletre kell szállítani, ahol a nőket és a férfiakat egymástól elválasztva dolgoztatni fogják. Akik túlélik a kényszermunkát, azokat “megfelelő elbánásban" kell részesíteni, ami fizikai megsemmisítésüket jelentette. A jelenlévő minisztériumi vezetők (Heinrich Müller, Gestapo; Roland Freisler, igazságügy; Martin Luther, Külügyminisztérium; Karl Eberhard, SS és Rendőrség; stb.) elsősorban a fél- és negyedvérű zsidók, a külföldi állampolgárok, illetve a zsidókkal vegyes házasságban élők problémáit vitatták meg.
heydrich
Reinhard Heydrich

Hitler lelkesen helyeselt. 1942. augusztus 15-én, amikor Himmler és Globocnik SS-Gruppenführer társaságában szemlét tartott egy megsemmisítő táborban, kifogásolta, hogy túl lassan halad az öldöklés: "Az egész akciót meg kell gyorsítani, jelentősen meg kell gyorsítani!" Globocnik azt javasolta, hogy ássanak el bronz emléktáblákat, megörökítendő, hogy nekik "volt bátorságuk végrehajtani ezt a gigászi feladatot". Hitler azt felelte: "Igen, derék Globocnikom. Azt hiszem, teljesen igaza van." A végső megoldás nem vad pusztítás, mészárlás volt, mint a történelem más nagy bűncselekményei. Itt a fejlett, korszerű tudományt használták föl embertelen célokra. Az antiszemitizmust és az egész fajelméletet tudományosnak tekintették. Ennélfogva a tudományt a fajvédelem szolgálatába állították, megteremtendő a "tiszta" népet. A vegyészek kialakították az emberirtás legtudományosabb módszereit. Az orvosok állítólagos orvosi célokból megkínozták a zsidókat és kifosztották a tetemeket. Szakképzett műszakiak megépítették a haláltáborokat, tökéletesítették a hamvasztókemencéket. Még azok is, akik kezdetben tétováztak, kisvártatva úgy érezték - ahogy Oppenheimer mondta a hidrogénbombáról, hogy a "végső megoldás" problémái örömteli szépségűek. Talán a lelkiismeret kevésbé volt érzékeny a háború általános tűzviharában. Mindenesetre egyetlen magas helyről sem hallatszott tiltakozás. Németország erőforrásait a harcterekről az ártatlanok legyilkolására irányították át. Hogy hány embert gyilkoltak meg, pontosan sohasem fogjuk megtudni; talán négy-, talán hatmilliót. A messzi Szovjetunióban egy Anton Schmid nevű, magányos német őrmester rendszeresen segített a zsidóknak a szökésben, amíg észre nem vették. Akkor agyonlőtték. A második világháborúban ő volt a jó német.

dachau-arbeit-macht-frei

A többi nép viselkedése sem volt sokkal jobb. A francia rendőrség teljes mértékben együttműködött a németekkel a halálvonatok megtöltésében. A magyarok kiszolgáltattak minden idegen zsidót, bár a magukéit megpróbálták megtartani. A pápa hallgatott. Dániában viszont, amikor riadót fújtak, az egész lakosság összefogott, és elbújtatta a dán zsidókat, amíg azok biztonságban át nem hajóztak Svédországba. A hollandok is megtették volna ugyanezt, ha módjukban állt volna. A faji téboly még tovább ment. Az antiszemitizmusnak hosszú történelme volt már, de a nácik előtt senkinek sem jutott az eszébe, hogy likvidálja a cigányokat is. Most őket is összegyűjtötték és a gázkamrákba küldték, a "végső megoldás" nevében.

auschwitz_230844_lg

Hirdetés

További cikkek

A
A 25. órában vagyunk!

Minden családban keringenek történetek arról, mit is tett, vagy élt át egy rokon a II. világháborúban. Sokáig erről még beszélni sem volt ildomos, ám sok családban még ma is élnek azok az emberek, akik átélték a történelem egyik legnagyobb háborúját. Az ő történeteiket szeretnénk most megosztani, hogy azok is hallathassák a hangjukat, akik eddig nem tehették, vagy ma már nincsenek köztünk.

Bővebben
Látogatásaink

Az évek során igyekeztünk minél több - a világháborúhoz kapcsolódó - múzeumba, hadiparkba, haditechnikai bemutatóra és egyéb helyszínre eljutni. A gyűjteményünket olvasóink beküldött képeivel remélhetőleg tovább sikerül folyamatosan bővítenünk.

Tovább
Emlékművek

Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet.

Tovább