Német rohamsisakok a II. világháborúban

Azzal szeretném kezdeni, hogy ez a cikk csak egy áttekintés lesz a II. világháborús német rohamsisakok témakörében. Nem vagyok szakértője a témának, de gondolom rajtam kívül több embert is érdekelhet, ezért a legfőbb tulajdonságokat próbálom leírni és összefoglalni.

1915-ben a franciák, és ebben az évben az angolok is kísérleteztek, egy, az akkori normák szerint modernnek számító rohamsisak bevezetésével. A németek néhány zsákmányolt sisakból kiindulva igyekeztek létrehozni a saját változatukat. Ezen M1916 néven ismert sisakok tesztjét 1915 novemberben Kummersdorfban, decemberben pedig már a harcmezőn folytatták és nagyszerű védelem biztosításáról tettek tanúbizonyságot.

Az I. világháború végére ezek a sisakok már M1918 néven lettek ismertek. Az állszíj megváltozott, két részből tevődött össze (a korábbi változatoknál ez egy részből volt kialakítva). Az M18 típusból létezett egy igen ritka, a fülnél kivágott változat, melyet elsősorban a tűzérség és a telefonos személyzet tagjai használtak (mivel nem takarták a fület jobb hallást segítettek elő) és a Eisenhüttenwerke cég gyártott.

M1918

A fülrésznél kivágott M1918

Az osztrákok M1917 típusú sisakja majdnem tökéletes mása volt a német M1916 változatnak, a lényegi eltérés az, hogy az állszíj szegecsei magasabban helyezkedtek el az osztrák változaton. A magyarok szintén gyártották az M17 változatot, de itt a szegecs kisebb volt és még magasabban helyezkedett el mint az osztrák sisakon.

1932-ben a hadsereg elrendelte egy új prototípus tesztelését. Ez egy kompozit műanyagból -vulkanfiber- készült sisak volt, mely sokkal könyebbé tette a sisaktestet a megszokott fém variációkhoz képest. Ez az M1933 (M33) típus, mely kis számban került kiadásra az M1935 sisak megjelenéséig.

1934-ben megkezdődött az új típus -M1935 (M35)- tesztelése, szintén a Thale-i székhelyű Eisenhüttenwerke cég gondozásában, mely a régi kialakítást követte. Molibdénes fémből préselték és némileg könyebb volt mint az első világháborús elődei. A fő változás a belső kialakítást érintette, teljesen új sisakbélést alakítottak ki, mely jobban tartott a fejen, sokkal kényelmesebb viselést és nagyobb testreszabhatóságot eredményezett. Ezen kívül változtattak a sisak szellőzésén (itt a szellőzők még külön szegecseléssel kerültek a sisakba) a bélést tartó szegecseken is és a sisak pereme vissza volt hajtva. Hivatalosan a felső vezetés 1935 június 25-én fogadta el a sisakot, és a kiadást követő két év alatt több mint 1 millió darab készült a típusból.

M1935

1940-ben ez a típus minimális módosításon esett át -létrejött az M1940 (M40) típus- a könyebb gyártás érdekében a szellőzőket már a sisak anyagából préselték, tehát itt már nem különálló szellőző-szegecsekről beszélünk. A sisak pereme szintén vissza volt hajtva, és minden másban teljesen egyezett az M1935 típussal.

Ezen kívül létrehozták az Fallschirmjägerek igényeinek megfelelően modifikált változatot az M1938-at (M38), amelyről a sisak kihajló pereme el lett távolítva a nyaksérülések elkerülése végett. Ennek a modellnek a belső kialakítása az állszíja és a béléskeretet rögzítő csavarjai is eltérnek a régebbi modellektől.

Az M1938 típus

Az M1942 (M42) típus létrejöttében nagyrészt a háborús szükségletek játszottak szerepet. Az anyaghasználat csökkentése, és a gyártás egyszerűsítése érdekében elhagyták a visszahajtott peremet, és sok esetben elhagyták a sisak matricák alkalmazását.

M1942 matrica nélkül

Elmondható, hogy a sisakok színe változott annak függvényében, hogy azt a Kriegsmarine, a Heer, a Luftwaffe, vagy az SS egységek számára készítették-e. Létezett sisakmatrica nélküli változat, egy oldalon matricázott, és mind a két oldalon matricázott sisak is. Ezek közül a Heer, és a Kriegsmarine esetében (ha két oldalas matricázásról beszélünk) is 1943-tól a Wehrmacht sas a bal a trikolor pedig a jobb oldalra került. Annyi volt az eltérés, hogy a Kriegsmarine-nál a Wehrmacht sas sárgás színben pompázott, a Heer esetében pedig fehér és a sisak színe is eltérő lehetett.

A Luftwaffe esetében a sisaktest matt sötétkék színben került kiadásra, és a Wehrmacht sas helyett a Luftwaffe sas karmaiban jelent meg a horogkereszt szimbóluma.

Természetesen ezen matricákból is létezik több fajta, mindnek megvan a sajátossága.