Második világháború

Napjainkban már számos a második világháború előtt valamint az alatt a tengelyhatalmak által végrehajtott különös expedícióról van tudomásunk illetve feltevésünk. Az alábbiak között vannak bizonyított történetek, de még azok is sok megmagyarázatlan kérdést és spekulációt hagytak maguk után, valamint vannak a már szinte hihetetlennek tetsző feltevések, amikről pedig nem szólnak hivatalos jelentések, a bizonyítékok hiánya pedig azt eredményezi, hogy azokat nem lehet tiszta tényként közölni.

 

 

A háború előtt a náci vezetés támogatta a Thule- társaságot, ami kifejezetten az árja fajjal kapcsolatban keletkezett legendák valós alapjait kutatta. Ezek az okkultisták az árja faj bizonyítékait és eredetét keresték, a legnépszerűbb náci ideológusok által is kiegészített legenda alapján, miszerint az árják az északi hegyekből érkeztek és csak Európa egyes helyein maradtak fenn. A Thule- társaság tagjai még Atlantisz- legendájával is kapcsolatba hozták az árjákat, azt gondolták, hogy a végzetes természeti csapás elől Tibetbe menekültek, ahol Kolostorok falai közé zárkóztak, várva, hogy a megfelelő emberek rájuk találjanak. A náci párt a világ minden pontjára küldött kutatócsoportot az árja faj nyomainak kutatására. Himmler megalapította az Ősi Örökség Hivatalát, az Ahnenerbét, ami expedíciót indított Tibetbe. Karl Haushofer azt állította, hogy a Góbi sivatag területén egy történelem előtti civilizáció élt, amit egy természeti csapás eltörölt, és a túlélők a Himalája alatti katakombákba húzódtak vissza, ahol két csoportra oszlottak: az egyik csoport a „ jobb kéz útján”, indult, ők Agartha birodalmát hozták létre, míg a másik csoport „bal kéz útján” indult el, ők pedig Shambala birodalmát alapították meg. A földi halandók közt Agartha birodalmának képviselője a dalai láma, Shambaláé pedig a mindenkori mongol fejedelem. Az első csapat eljutott Mongóliába, ahol Karl Haushofer állításának bizonyítékait keresték. Mire a kutatócsoport a helyszínre ért, Mongóliában már nem uralkodott nagykán vagy fejedelem, hanem polgárháború dúlt, a csoportnak pedig nyoma veszett.

 

A következő expedíció 1937-ben Ernst Scháfer vezetésével indult, nagyjából egy éven át kutattak árják nyomai után és antropológiai méréseket végeztek. Ezen kívül esetleges katonai bázisok létrehozásának lehetőségét is vizsgálták és annak esélyét, hogy a Kínától függő helyi hatalom, hajlandó lenne- e szövetségre lépni Németországgal. A kutatócsoport egy héttel a háború kitörése előtt tért haza és állítólag titokzatos ládákat és dokumentumokat is hoztak magukkal, de elvileg a csoport nem találta meg amit, keresett.

Érdekesség, hogy Hitler hatalomra jutása után több tibeti is letelepedett Berlinben, ahol a háború végén egy irodában SS-egyenruhás tibetiek holttestére találtak, mellettük pedig összetört tárgyakat és elégetett papírokat.
 

 

Az angol nemzeti levéltár által 2009-ben nyilvánosságra hozott dokumentumok alapján tudjuk, hogy egy a brit titkosszolgálat egyik indiai ügynöke jelentette, hogy 1947-ben Tibetben többen is látták a Führert. Nem sokkal később Nagy-Britannia párizsi nagykövetségére egy ismeretlen férfi állított be és azt mondta, hogy Hitler Tibetben bujkál tibeti szerzetesek segítségével. Azt, hogy ezek hatására mi történt nem tudjuk.

 

 

Hitler hatalomra jutása után elhatározta, hogy gyarmatosítja az Antarktisz egy részét, aminek felosztására vonatkozóan nem voltak korlátok. Hitler hitt az üreges Föld elméletben, miszerint bolygónk belsejébe a pólusokon nyílnak bejáratok. 1938 végén egy expedíció indult a hatodik kontinensre, Alfred Ritscher kapitány parancsnoksága alatt. A németek 1939 elején érkeztek meg az Antarktiszra, először Maud királynő-földjén szálltak partra és repülőkön indultak tovább, azokról pedig zászlókat dobáltak ki, hogy jelezzék a birtokbavételt. A németek a földrész kb. egyötödét derítették fel, a területet Új- Svábföld névre keresztelték, valamint döntés született egy hatalmas barlangrendszer kiépítéséről. 1939-ben a háborúra hivatkozva a kutatásokat abbahagyták és nekiláttak az építkezésnek, hajókon emberek és felszerelés érkezett. Állítólag 50ezer és 200 ezer fő közötti személyi állományt hajóztak be.

 

 

A szóbeszéd szerint a háború végén már készen volt az Új- Berlin nevű földalatti város, ahol különleges biológiai kutatásokat folytattak, és új technológiákat fejlesztettek. Egyes elméletek szerint innen még a Holdra is indultak német gépek. A háború ezt a területet sértetlenül hagyta, 1947-ben „High Jump” hadművelet néven az Egyesült Államok egy sarkkutató expedíciót indított, majdnem ötezer ember és 16 hajó vett részt az akcióban. Nyolc havi felszerelést vittek magukkal, de kevesebb, mint két hónap után visszaindultak. Ezután elhangzott a hadművelet főparancsnoka, Richard Bryd szájából egy újságíróknak tett nyilatkozat. Tartalmából idézve:

„Az expedíció által tett tudományos felfedezések megerősítettek azon hitemben, mely szerint az Egyesült Államok biztonságát az eddigieknél is komolyabb erőfeszítésekkel lehet csak garantálni”.

Az tény, hogy 1958-ban az amerikaiak a térségben három atombombát is felrobbantottak, a szóbeszéd szerint a bázis elpusztult, de az ottaniak egy része akkor már a Holdon volt.

 

 

Egyes vélekedések szerint a németeknek sikerült leszállniuk a Holdra 1942-ben. Német tudósok már jóval a háború előtt vizsgálták az űrutazás lehetőségét. A tengelyhatalmak a szoros együttműködésben dolgoztak az űrprogramon, egy olasz repülőgép tervező, Renato Vesco számos könyvet és cikket írt, amikben ezekről a kísérletekről is beszámol.

 

 

Az olaszok és a japánok kaptak a németektől technológiákat, az olaszok a Garda- tó mellett kísérleteztek. Állítólag Japánban 1945 júliusába (két hónappal az európai háború vége után) egy német tengeralattjáró két német „repülő csészealjjal” kikötött Japánban. A japánok összeszerelték a gépeket, az egyiket kipróbálták, a pilóta nélküli gépet beindították, az felemelkedett és soha nem látták újra. A másikat az előző incidens hatására megsemmisítették.

 

A németek állítólagos 1942-es első Holdra szállása egyesek szerint nem az utolsó volt, hanem még a kapituláció után is érkeztek oda járatok a titkos antarktiszi bázisról. Vannak vélekedések miszerint ma is jelentős német kolónia él a Holdon.

 

 

1998-ban Moshe Abrams, egy nemzetközi zsidó szervezet vezetője levélben kérte a NASA-t, hogy indítsa újra a Holdprogramot, mert szerintük a németek oda vitték a zsidóktól elrabolt kincsek egy részét. A NASA ígéretet tett, hogy 2018-ig expedíciót küld a Holdra.

 

 

Ez már tényleg hihetetlennek hangzik, de arról is van egy elmélet, hogy a tengelyhatalmaknak a Marsra is sikerült eljutniuk. A feltevés szerint a német-japán közös Mars-expedíció 1945 áprilisában indult. A Haunibu-3 űrhajó vegyes német és japán katonákból álló legénységgel hagyta el a Földet és indult a világtörténelem addigi legnagyobb vállalkozására. Az önkéntes legénység tudta, hogy a visszatérésük esélye szinte a nullával egyenlő.

 

 

 

Abban az esetben, ha valóban sor került erre a vállalkozásra a gyenge automatizálás miatt valószínűleg sokan akár több százan is lehettek a fedélzeten. Ahhoz, hogy a legénység túlélje az utazást valószínűleg modern életfenntartó- rendszereket kellett használniuk. Feltehetően a tengeralattjárókon használt Walter turbina továbbfejlesztett változatát is alkalmazhatták, mint életfenntartó rendszert. A szóbeszéd szerint az űrhajó javíthatatlan sérüléseket szenvedett a landolás után, a legénység ugyan túlélte a becsapódást, de további sorsuk mindenképpen megpecsételődött.

 

 

A németek ázsiai expedíciójáról szóló rész majdnem teljesen megtörtént eseményeken alapszik, ma már azt is tudjuk, hogy olykor erkölcstelen módszerekkel próbáltak adatokhoz jutni. Az antarktiszi német expedíció tény. Azt, hogy háború kitörését követően mik zajlottak a hatodik kontinensen a nácik részéről azt homály fedi viszont, ha a németek a háború alatt is tevékenykedtek az Antarktiszon talán összefüggésbe hozható azzal, hogy a német tengeri kaméleonok, elsősorban a dél- atlanti térségben tevékenykedtek, tehát az utánpótlás szállításában is lehetett szerepük. A Hold és Mars utazásokat boncolgató részek majdnem teljes mértékben szóbeszédeken és feltevéseken alapulnak, hivatalos bizonyíték rájuk nézve nincs. Mindenesetre érdekes elmélkedni a feltevéseken, de a hivatalos bizonyíték hiánya révén nem jelenthetünk ki semmit biztosan, de a jövő még mindig sok új meglepetést tartogathat ezekkel kapcsolatban.

 

Hihetetlen magazin (2011 december)
http://www.freeweb.hu/aranylaci/germans-on-moon/gemans-on-moon.htm
http://konteo.freeblog.hu/archives/2011/02/09/az_antarktisz_konteok/

 

Írta: Veres Marcell Vencel (marcell1995)