A Fanta üdítőital német plakátja a világháború idejéből
A mindenki által ismert gyümölcsízű szénsavas üdítő, a Fanta születése szorosan kapcsolódik a II. világháborús Németország életéhez, és számtalan legenda lengi körül. Egyes történetek szerint maguk a nácik kísérletezték ki a Fantát, hogy megdöntsék a Coca-Cola monopóliumát. Mások szerint a Coca-Cola anyacég fejlesztette ki, hogy a háborús helyzetben is profitálhasson a német piacon. Megint mások szerint a németek egyszerűen átcímkézték a Coca-Colás üvegeket, és így új néven adhatták el az üdítőt, hogy a „felsőbbrendű faj” tagjai ne szoruljanak rá semmiben az USA-ból érkező javakra. A valóság azonban mindegyik elméletnél meghökkentőbb.
Az égető anyaghiányt helyi beszerzéssel igyekezett megoldani: a Coca-Cola pótlására kifejlesztett új üdítőital gyártásához felhasználták többek között az almabor előállításából visszamaradt gyümölcshúst, sőt almahéjat is, valamint a sajtkészítés melléktermékeként termelődő tejsavót is. Az új italnak sárgásbarna színe volt, és édeskés, cukros íze, köszönhetően a készítéshez felhasznált cukorrépalének és szaharinnak. Az ízesítéshez a Németországban fellelhető számos gyümölcsfajtát felhasználták, így a Fanta mai változatos gyümölcsös íze már ekkor jellemző volt az italra.
Minden adott volt tehát a Coca-Cola hiányának pótlására, már csak egy hangzatos név kellett. Egy vezetőségi ülésen többórás ötletbörze után kiáltott rá embereire az igencsak feszült Keith: „Lassen Sie Ihrer Fantasie freien Lauf!” azaz hagyják, hogy a képzelőerejük szabadon vágtázzon. Ekkor az egyik értékesítő, Joe Knipp felkiáltott: „Fanta!”. Így született meg a német „Fantasie” kifejezésből a Fanta márkanév. Az üdítőital hamarosan nagy népszerűségre tett szert a frontokon és a hátországban is. 1943-ban, egy évvel a piacra dobás után, már 3 millió rekesznyi Fantát adtak el Németországban. A háziasszonyok még főzéshez is felhasználták, magas cukortartalma miatt, így próbálva megkerülni az egyre csökkenő cukorfejadagok megszorításait. Ahogy a háború előrehaladt, a Fanta ízvilága is egyre „változatosabbá” vált. Az alapanyagok hiányában aztán 1945-ben leállították a gyártását.
A Coca-Cola cég 1960-ban vásárolta meg a Fanta előállításának jogait Max Keith-től, aki a rengeteg nehézség és támadás ellenére megőrizte a Coca-Cola nyugat-európai érdekeltségeit egy új íz bevezetésével.
A háború után Keith ellen vizsgálat indult, a náci Németországban működő üzemeinek és üzleti kapcsolatainak felderítésére, ám mivel a hivatalos szervek „nyomatékos kérései” ellenére sem lépett be a náci pártba, és nem dolgoztatott kényszermunkásokat az üzemeiben, gyorsan tisztázta magát a vádak alól. Az ő lelkiismeretes és áldozatos munkájának köszönhetően élvezhetjük a mai Fanta frissítő hatását, a Coca-Cola cég pedig hálás lehet dolgozója találékonyságáért és hűségéért, hiszen Keith Fantájának bevételeiből a háború után szó szerint azonnal megindulhatott a Coca-Cola gyártása és forgalmazása Németországban.
Az első Fanták egyike
